Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Komplexképzők a festett műtárgyak tisztításában
szennyeződés fémionjával a komplexképző kötést tudjon létesíteni, ki kell azt szabadítani a zsíros-olajos szerves anyagokból, amelyek a felületen fogvatartják. A restaurátorokat, különösen azokat, akik festett felületek tisztítására alkalmaznak komplexképzőket, több kérdés foglalkoztatja. Az egyik, hogy van-e hatása a komplexképzőknek a zsíros-olajos típusú szennyeződésre is vagy csak a fémtartalmúakra? A másik, hogy miközben tisztításkor a felületen fejtik ki hatásukat, jelentenek-e veszélyt a megtartandó festett réteg fémtartalmú pigmentjeire, illetve kötőanyagára? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjunk, meg kell ismernünk a komplexképzők működésének alapjait. 1. A komplexképzők működése A komplex vegyületek olyan összetett vegyületek, amelyekben a fő kötéseken kívül, ú.n. koordinatív kötések is vannak. A koordinációs komplex vegyületekben az egy, esetleg több fémionból álló központi magot (központi atomot) ionokból vagy polarizálható molekulákból (ligandumokból) álló koordinációs öv veszi körül. Ezen koordinációs kötések kialakulásának okaival és magyarázatával egy külön kémiai ág foglalkozik. 7 A komplexképződés során a ligandumok egy bizonyos atomjuk, az ú.n. donoratomjuk szabad elektronpárjával koordinálódnak (kapcsolódnak) a fémionokhoz oly módon, hogy a fémion betöltetlen elektronhéja a donoratom elektronpárját befogadja. A fém és a ligandum donoratomja között koordinatív kötés létesül.8 A restaurálásban legismertebb komplexképzők a nátrium-tripolifoszfát, az EDTE nátrium sói, a nitrilo-triacetát, a borostyánkősav és a különböző citrátok. Egyes poli- foszfátok, mint pl. a nátrium-tripolifoszfát, kis koncentrációjú oldataikban is erősen lúgos pH-t adnak, ezért nem alkalmazhatók műtárgyak felületi tisztítására. Az EDTE kétféle formája használatos: az EDTE di-, illetve a tetra-nátriumsója formájában, bár Magyarországon csak az előbbivel találkozunk. A nitrilo-triacetát kiváló komplexképző, de a legdrágább a szóbajöhető vegyületek között. A citrátok pedig, amelyek régóta segédanyagai a nemionos mosószerekkel készített textíliák tisztítására szolgáló mosófürdőknek, újabban a festménytisztításban is alkalmazást nyernek. Minthogy a tanulmány elsősorban a festett műtárgyak tisztításában használt komplexképzőkkel kíván foglalkozni, a legtöbb példa a citrátok közül kerül ki. Az etilén-diamin-tetraecetsav két, illetve négy nátriummal képzett sója az egyik legismertebb komplexképző. A két változat között az egyik legfontosabb külöbség az, hogy a dinátriumsó savas, a tetranátriumsó erősen lúgos pH-jú oldatot ad (3.táblázat). NaOOC-CH 2 \ > / N-CH2-CH2-N \ CH2-COOH NaOOC-CH2 \ CH2-COONa / N-CH2-CH2-N / HOOC-CH 2 CH2-COONa / NaOOC-CH2 \ CH2-COONa EDTE-dinátriumsója EDTE-tetranátriumsója 30
