Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Komplexképzők a festett műtárgyak tisztításában

KOMPLEXKÉPZŐK A FESTETT MŰTÁRGYAK TISZTÍTÁSÁBAN Tímárné dr. Balázsy Ágnes Összefoglalás: Széles körben elterjedt a komplexképzők alkalmazása festett műtárgyak tisztítására. A tapasztalat szerint igen jó tisztítóhatás érhető el az elsősorban két, illetve három vegyértékű fémi­onok megkötésére alkalmas vegyületekkel. Azt, hogy a komplexképzőkkel a zsíros szennyeződése­ket is el lehet távolítani, sokan kétségbevonják, illetve azok esetleges lúgos kémhatásával (ezáltal a zsírok elszappanosításával) magyarázzák. A cikk szerzője egy hipotézist állít fel arra vonatkozóan, hogyan és milyen körülmények között hat­nak a komplexképzők a zsíros szennyeződésekre és választ kíván adni a restaurátoroknak arra, okozhat-e kárt a komplexképző a festett felület pigmentjeiben és kötőanyagában. A fémrestaurátorok munkájában a komplexképzők, mint például az EDTE (etilén- diamin-tetraecetsav-dinátriumsója), hatásos és régóta elfogadott tisztítószernek számí­tanak. 1 A fémtisztításon túl, a komplexképzőket leginkább a mosószerek hatásának növelésére alkalmazzák a restaurátorok. Múzeumi textíliák mosására használt mosó- fürdőkben a legfontosabb szerepük a víz keménységét okozó kálcium és magnézium io­nok megkötésében, tehát a vízlágyításban van.2 A festményrestaurátorok körében is köztudott, hogy a komplexképzők sikeresen alkalmazhatók festmények, szerves anyagú festett tárgyak felületi szennyeződéseinek eltávolítására.3 A londoni Nemzeti Galéria restaurátorai például sikerrel alkalmaztak triammóni- um citrátot egy Turner olajfestmény szürkés-barna felületi szenyeződéseinek eltávolí­tására.4 Az 1-2%-os triammónium-citrát oldattal gyors és egyenletes tisztítást értek el. Ellentétben a nem tökéletesen kivitelezett oldószeres tisztításokkal, a megtisztított fe­lület fényes maradt és a gyantabevonat nem szenvedett károsodást. A maradék citrátot a felületről desztillált vízzel távolították el. A szennyeződés vizsgálata során a szerves anyagok és a korom mellett ólom, kálcium, foszfor és kén jelenlétét igazolták. Egy másik angol restaurátor EDTE dinátrium sóját, illetve triammónium citrátot alkalmazott egy papír hordozóra festett olajfestmény tisztítására.5 A festmény felületé­ről nemcsak a szennyeződést, de a valamikor rávitt viaszréteget is sikerült eltávolítania. Ez valószínűleg azért sikerült, mert a dinátrium-EDTE 5%-os oldata 5,5 pH-jú köze­get eredményezett és a savas közeg segített a viasz kémiai lebontásában (észterkötései­nek hidrolízisében). Wierdl Zsuzsa a XIX. Országos Restaurátor Konferencián számolt be arról, ho­gyan használta a Selecton B2 -t (EDTE dinátriumsója) sárgásbarna olajfesték foltok el­távolítására egy freskó felületéről.6 A felsorolt esetek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a komplexképzők sikerében nemcsak a vegyület komplex kialakítási képességének, hanem egyéb tulajdonságainak (savasság, lúgosság, diszpergálóképesség stb.) is része van. A következőkben a komp­lexképzők eme „komplex” szerepét tekintjük át. A komplexképzők tisztító hatását általában a szennyeződések fémionjaival alkotott vízoldható komplex kialakulásával magyarázzák. A festmények felületén azonban nem csak fémiontartalmú, hanem elsősorban zsíros, kormos szennyeződések vannak, ame­lyeknek csak kis része a szervetlen fémiontartalmú vegyület. Ahhoz azonban, hogy a 29

Next

/
Thumbnails
Contents