Műtárgyvédelem 23., 1994 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Deák Endre: Festett menyasszonyi láda restaurálása
1. ábra: A kipróbált oldószerek oldási pontjai a Teas-féle háromszög-diagramban Figure 1. The location of dissolving points in the Teas ternary diagram of the solvents tested. A Kromofág és a Superkromofág bizonyult a legmegfelelőbb tisztítószernek, hiszen az eredményes bevonatoldás mellett a festékoldás mértéke minimális volt. A fenti két oldószer oldási pontja igen közel esik egymáshoz, a gyanták és olajok oldási tartományába tartozik, közvetlenül a száradt olajok közelében. Az oldószerelegyben található viasz a felszínt bevonva megakadályozza az oldószer idő előtti elpárolgását. A viaszréteg alatt az oldószer jobban behatol (nagyobb penetráeió) és lassabban párolog (nagyobb retenció), ezáltal hatásosabban felduzzasztja a letisztítandó réteget. Az oldószert fapálcika végére tekert vatta segítségével tamponáltam a felületre, mely rövid időn belül felpuhult. Ezután a felpuhult szennyeződést a felülettől függően vagy töröltem, vagy szikével óvatosan eltávolítottam. Ideális esetben nagyon jól lehetett így a tisztítást végezni, a felület nagy részén azonban ez jóval nehezebben ment. A lekopott festésű, de erősen szennyeződött ládatetőt a 16. számú oldószerelegy segítségével tisztítottam meg. A láda egyes részeit (elszivacsosodott élek és sarkok) a felületek tisztítása után, Pa- raloid B72 5%-os (toluol-aceton 3:2) oldatával szilárdítottam ecseteléssel és injektálással. A lábak kiegészítésekor első lépésként a szögeket távolítottam el azok elemeiből. Ezután az eredeti méretnek megfelelően sablont készítettem, mely a kiegészítésnél mutatja a teljes rajzolatot. A hiányzó részeket ennek alapján elkészítettem fenyőfából a szálirány figyelembevételével. Pontos illeszkedést az eredeti felület roncsoltsága miatt nem tudtam elérni. Az epoxigyantával (Araldit Rapid, Ciba-Geigy) történt összeragasz- tás után a fennmaradó réseket is epoxigyantával (Araldit AW 106+Härter HV 953U, Ciba-Geigy) töltöttem ki, melybe falisztet kevertem. Itt felmerül a kérdés, hogy a kiegészítést vagy tisztán fával, vagy műgyantával is el lehetett volna végezni. A csak tisztán fával történő kiegészítés az eredeti felület roncsolt- sága miatt eleve kivihetetlennek tűnt. A csak műgyantával történő kiegészítés mellett az szólt, hogy ez esetben csak egy határfelülettel kell számolni a faanyag és a műgyanta között. Egy határfelület esetén kisebb a feszültségek keletkezésének lehetősége, mintha az eredeti és a kiegészítő faanyag közé egy kitöltő gyantaréteget iktatunk be, tehát két határfelületet alakítunk ki. Esetemben azonban a bútor lábazata már olyan mértékű károsodást szenvedett, oly mértékben elvesztette cellulóztartalmát, hogy a környezetére 148
