Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
tálhassuk. Az alábbiakban közöljük az egyes formaszámokat tartalmazó köteteket és ezek készítésének évét, illetve évkörét: Kötetek száma A kötet formaszámai A készülés éve I. könyv 1-845-ig 1873 II. könyv III. könyv IV. könyv V. könyv VI. könyv 846-1393-ig 1394-2184-ig 2185-2990-ig 2991-3670-ig 3671 —4487-ig 1873-1880 között 1880-1883 között 1883-1887 között 1887-1889 között 1889Említett kupánk formaszáma 2729-es, tehát a IV. kötetben található, mely az 1883 és 1887 között készült tárgyak rajzait tarrtalmazza. A másik három edény (a Lehel kürtön nincsen formaszám!) a keret, a korsó és a pohár 2936-os, 2954-es és 2486-os formaszámú. Tehát számaik alapján ezek is 1883 és 1887 között készültek. A nagyméretű, eozin díszítést ugyan nem mutató, de elefántcsontimitációjú korsó 2667-es formaszámú, tehát ugyancsak az előbbiekkel egyidőben készülhetett, a formakönyvek szerint 1883 és 1887 között. Adatainkból tehát nyilvánvaló, hogy 1887 előtt is készült rézlüszteres edény a Zsolnayak pécsi gyárában, hogy nem 1893 az eozinok és a lüszterek megjelenésének dátuma, hiszen mint az eddigiekből kiderül, már az 1880-as évek közepén állított elő Zsolnay fémes színű eozint Pécsen. E tárgyakat elemezve bukkantunk Zsolnay Vilmos még ezeknél is korábbi eozin- kísérleteinek emlékére Nikelszky gyártástörténeti könyvében. „Mulasztás volna részemről, ha az eozin pályafutásával kapcsolatban meg nem emlékeznék egy különös felfedezésemről. Egyszer egy érdekes, régies dekor-tál került a kezembe, amelyről az eozin-technikával kapcsolatban soha nem esett szó. Az alacsony, talpas tál festett peremedísze: kissé naív felfogású, magyaros hímzésminta, ércfényű, aranyos zöld színben. A tál fonákján, középen sötétbarna alapon, sárga betűkkel ez a felirat látható: „Julcsa, 1875, XI. 5.” Eozin tál 1875-ben! - holott a Zsolnay-eozin születési éve 1893. A tál a 19 éves Zsolnay Júlia munkája, apja csináltatta vele. Ezzel jelezni kívánta, hogy mikor bukkant először erre a technikára. „Néhány pesti vegyészmérnök - Wartha Vince tanítványai - figyelmeztetett arra - írja Nikelszky -, hogy az eozintechnikának c korai feltűnését hozzam nyilvánosságra, hiszen ez a tény nem kisebbíti Wartha világszerte ismert, Zsolnay által is nagyrabecsült érdemeit. Ekkor a gyár régi eozin szakértőivel is megvizsgáltattam a tálat, s írásba foglaltattam nyilatkozatukat arról, hogy kétségtelen eozin-technikájú, 1875-ben Zsolnay Júlia által készített tálról van szó.” Miután az eddigi adatokból az derül ki, hogy Zsolnay már jóval 1893 előtt, az 1880- as évek közepén foglalkozott lüszterezéssel, joggal merül fel a kérdés, hihetünk-e Ni- kelszkynek, vagy az egész csak jóhiszemű félreértésen, tévedésen alapul? Nikelszky évtizedekig a Zsolnay-gyárban dolgozott, ismerte tevékenységét és múltját is. A pécsi Janus Pannonius Múzeumba került Zsolnay-anyag része az egykori gyári gyűjteménynek. Nikelszky azonban még a teljes gyűjteményt látta, ismerte, s a gyár idősebb dolgozóitól az egyes tárgyak keletkezési körülményeit is könnyűszerrel megtudhatta. Ennek ellenére ismert adataink alapján nem hihettük, hogy Zsolnay nevét az eozinnal kéapcsolatban az elsők között említhetjük. Ehhez olyan bizonyítékokra lenne szükség, melyek az említettek mellett Nikelszkyt támogatják. Reményeink realitását 207
