Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Anyagvizsgálat - Gyulai Ferenc: Élelmiszermaradványok vizsgálata
Az indirekt növényleletek tulajdonképpen csak negatív lenyomatai az építészeti fel- használás és más eljárás során a tárgyakba bekerült (paleobotanikai anyagban is előforduló) növényi részeknek. Ezek ugyanis kiestek, kiégtek, kioldódtak, olykor mikro- és makroorganizmusok fogyasztották el. Lehetnek lenyomatok, ha közel sík kiterjedésű- ek, vagy negatívok, ha kiterjedésük három dimenziójú (Füzes 1977). Kitöltésnek azt a „kőbelet” nevezzük, amely úgy keletkezik, hogy a zárványként bekerült növényi rész helyét a talajoldatból kiváló és megszilárduló mészsók foglalják el. A makroleletekhez tapadva gyakran mikroleletek (pollen, spóra) is fennmaradhatnak (Greguss 1937). Meghatározásukkal a speciális előképzettséget igénylő palinoló- gia foglalkozik (Bertsch 1942; Zólyomi 1953; Straka 1975). Az ásatag növényleleteket, azok típusától és megtartásától függően, cytológiai-, hystológiai- és morfológiai eljárásokkal dolgozhatjuk fel. A szálasanyagok vizsgálata cytomorfológiai, mikrokémiai (festések, oldások stb.) és fizikai (pl. poláros fényben történik (Hollendonner 1933; Greguss 1937; Zilahi, Herczeg és Kóczy 1951; Zilahi 1953; Ramaséder 1960; Füzes i.m.) A szövettani vizsgálatok sorát Unger kezte meg 1851-ben, amikor a salzburgi Hallstatt-kultúra sóbányájának növényleleteit határozta meg. Hazánkban ilyen vizsgálatokat először Deininger, a keszthelyi Gazdasági Tanintézet igazgatója végzett 1892- ben. Munkáságát Hollendonner (1923), Greguss (i.m.), Sárkány (1939), Szalay (1941), Stieber (1952), Füzes (1956), Valkó (1970) és a szerző (1991) folytatta. A mag- és termésleletek feldolgozásánál morfológiai vizsgálatok döntő jelentőséggel bírnak és bármilyen korábban tárgyalt módszert megelőznek, függetlenül a leletek konzerválódásától. Saját tapasztalataink szerint is hangsúlyozzuk, hogy bár az identifikáláshoz határozókönyveket (Beijerinck 1947; Schermann 1966) és cikkeket is felhasználunk, mégis eredményeinket minden esetben recens anyaggal kell egybevetni, szükség esetén modellkísérleteket is kell végezni. A morfológiai bélyegek ugyanis az idő függvényében és konzerválódásuk mértékében is megváltozhatnak. A legutóbbi évtizedekben végbement kémiai módszerek fejlődése lehetővé teszi, hogy bizonyos műszeres analitikai vizsgálatok a régészeti-növénytani anyagra is kitér - jeszthetővé váljanak. A gázkromatográfia és az atomabszorpciós spektrofotometria hozzájárul a termésleletek makro- és mikroelem struktúrájának megismeréséhez. Ezek, valamint az aminosav vizsgálatok a régi korok gabonáinak beltartalmi értékeire fontos, más úton nem nyerhető információkat szolgáltatnak. Amint azt látni fogjuk, ebben úgy tűnik karbonizált állapotuk sem akadály. 2. Az élelmiszervizsgálatok alapjai Az őskori háziasszony meglehetősen sok időt fordíthatott arra, amíg a gabona ételként az asztalra került. Természetesen minden attól függött, hogy mikor és mit akart elkészíteni. Több kérdés azonban még megválaszolatlan. Fogyasztottak-e minden nap gabonát és az mennyire volt főétel? A hús, a főzeléknövények, a gyümölcsök és a gyűjtögetett növények milyen arányban vettek részt a mindennapi táplálkozásban és azok mennyire voltak függetlenek a gabonafajokból készült ételektől? Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az egykori háziasszony mindennapi teendői közé tartozott a vízhordás, tűzrakás- és annak fenntartása, a bőráruk és rostnövények feldolgozása, a szövés, a ruhavarrás, a gyógyfüvek és más növények gyűjtögetése, a főzés és a sütés, úgy azt mondhatjuk, hogy akármennyire is hosszú időnek tűnik is az őskori búzák tisztítása (pelyvátlanítása), mégsem jutott erre sok ideje. 222
