Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Katona Imre: A Zsolnay-kerámiák sajátosságai
égetve. A beküldött próbák közül az egyik (ökörszem) 8% vizet, a másik (ornamentes tábla) 5,5% vizet vesz fel magába, tehát még kissé porózus. De én azt hiszem, hogy az anyag versenyezhet a legjobb terméskővel, mert hiszen az is porózus és sok esetben kevesebbet bír, mint a közönséges terracotta. Ha tőlem függne a döntés, hát én nyugodtam használnám azt azt az anyagot, csak valami rongy ólommáz ne jöjjön vele érintkezésbe. A kályhafiókokat e napokban megnézem. Baráti üdvözlettel Dr. Wartha Vince A pirogránit, mint fontos kerámiai alapanyag véglegesen kiszorította a helyéről a régi kezdetleges és szabadban könnyebben romló terrakottát. így épületdíszítésre a terrakottát többé nem alkalmazták. A pirogránit gyártása elsőrendű kivitelezői tudást igényelt. E munkához elengedhetetlenül szükséges volt a formaöntői, formakészítői és a szobrászi tudás. Az építészeti kerámiák gyártása egy új építészeti-osztály felállítását tette szükségessé. Ennek irányítását 1885-től Stendl Mihály épületszobrász művezető vette át. Mellette, külön osztályon, kiemelkedő szerepet töltött be a modellek és munkaformák előállításában Szlávik Lajos művezető és Jurán Ferenc díszítő szobrász. Filep György, majd Villányi (Vidolovits) Lajos volt az osztály legkiválóbb szobrász kivitelezője, aki kitűnő szakember volt a legjobb formázóval, Bor Józseffel együtt. K. Nagy Mihály iparművésznek külön szobrász-osztálya volt, ahol az épületdíszek és szobrok készültek. Az építészeti kerámia, a szép színes pirogránit majolizált díszek sorsa attól függ, hogyan helyezik el őket az épületen. Ha rossz az elhelyezés, vagy felületes a kőművesmunka, hiába a gondos gyári kivitelezés, a szép kerámia hamar tönkremegy. A gondatlanul elsimított fugákon át a víz beszivárog az idomdarabok belsejébe és télen az egészet szétrepeszti a fagy. A Budapesti Iparművészeti Múzeum hatalmas kupolája laternájának építése során is ez történt. Csak a jó kivitelező szakértelme tudja megóvni a művészi munkát (lásd: Lechner Budapest Postatakarékpénztár) az idő előtti elpusztulástól. Ekkoriban bontakozik ki a magyar városok fejlődése. A köz- és magánépületek egész során alkalmazták a kor vezető építészei a Zsolnay-kerámiákat. E hosszú és fényes sor munkái közül a kiemelkedőbbek: Új Országháza (Steindl Imre, 1894-95), Iparművészeti Múzeum (Lechner Ödön, 1894-95), Új Műcsarnok (Schickedanz Albert, 1894), Hotel Krantz, Bécs (1894), Kőbányai templom (Lechner Ödön és Tandor Ottó, 1896-97), Erzsébetvárosi plébániatemplom, Budapest (Steindl Imre, 1897-98), Bakteriológiai és Földtani Intézet Budapest (Lechner Ödön, 1898-99), Budapest, Városépítés Szent István terem (Hauszmann Alajos, 1899-1900), Postatakarékpénztár (Lechner Ödön, 1899-1900). A 80-as évektől és főleg a 90-es években a pirogránit feltalálásától kezdve ismert művészek, kiváltképpen építészek egész sora töltött hosszabb, rövidebb időt a gyárban, a munkáikra kerülő díszek kivitelezése ügyében. Ekkor vált a Zsolnay gyár a „művészi munka hazájává”. Lechner Ödön, Schulek Frigyes, Ybl Miklós, Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert, Korb Flóris, Alpár Ignác, Lang Adolf, Möller István, Waldner Gyula, Vágó József, Lajta Béla, Hegedűs Armin, Sebestyén Artúr, Jakab Dezső, Pártos Gyula, Aigner Sándor, Fellner Sándor, Pogány Móric, Körmendi Nándor építészek keresték fel ekkor megbízásaikkal a gyárat. Az előző korszakban a gyár fajansz díszműáruival, azok különleges festési technikájával vívott ki elismerést. A gyár művészei által tervezett magyar motívumokat innen 203
