Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egy XVIII. századi gyermekkoporsó konzerválása

A koporsó készítésekor a deszkákat kovácsoltvas szögekkel erősítették egymáshoz. Ezek közül egy-kettő megmaradt, passziválásuk után a koporsó összeállításakor felhasználtam őket. A hiányzókat vasszögekkel pótoltam, melyeket előzetesen hő- és olajkezeléssel megsötétítettem. A koporsódeszkákat tehát ily módon, ragasztás nélkül erősítettem össze. Az epoxigyantás kiegészítéseket fedőfestékkel retusáltam. (9-10-11. kép)

9-11. kép: A koporsó restaurálás után Photo 9-11. The coffin after restoration

A gyermekkoporsó különnemű - fém, selyem, fa - anyagainak tisztítása és konzerválása után az alábbi kérdések merültek fel: visszakerüljön-e a nagyon gyenge megtartású selyem a koporsóra vagy sem? Ha igen, mi legyen az alátámasztó anyag? Milyen módon legyen rögzítve a selyemhez? A varrás a selyem állapota miatt fel sem merült. Kísérleteket végeztem töredékek a fa színéhez közelállóra festett, Mowilith réteggel ellátott kreplinre való felvasalására, elég jó eredménnyel. Nagyon idegenkedtem azonban attól a gondolattól, hogy mégha megfelelő színű, átlátszó és oly vékony anyagból is, mint a kreplin, a töredékekeket felvasalva új leplet készítsek, s ezzel beborítsam a koporsót. A lepel pontos méretét és redőzését a selyemdarabkák alapján amúgy sem

120