Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egy XVIII. századi gyermekkoporsó konzerválása
A réz szögfejek Idoridmentesítését először Varion AD anioncserélő gyantával végeztem. A kloridpróba azonban három hónap elteltével is pozitív volt10 * Ezért ammó- niás-káliumkarbonátos kezelést alkalmaztam, mely végeztével sem a párakamra-próba sem az ezüstnitrátos kloridpróba nem mutatott ki kloridionokat. A szögfejeket benz- triazol 2%-os alkoholos oldatába helyeztem, majd Paraloid B72 3%-os toluol és ace- ton 1 : 1 arányú oldatával vontam be. E munkafolyamatok alatt a koporsóalj szétesett, valamint a koporsófedél szétbontott deszkáit és ezek töredékeit Paraloid B72 10%-os acetonos oldatában kb. két hónapig történő áztatással átitattam. Az oldatból való kiemelésük után a felesleges Paraloidot a felületről acetonnal letöröltem és a deszkákat enyhe szorítás alatt szárítottam. A szilárdítás kielégítően sikerült. A koporsó konzerválását - külföldi tanulmányút miatt - két hónapig fel kellett függesztenem. Távollétcmben a restaurátorműhely relatív páratartalma 80%-ra emelkedett, s ez a változás a fent ismertetett kezelések ellenére a szögfejekben aktív kloridos folyamatot indított be. A szögfejek kloridmentesítését újból el kellett végezni. A védőbevonat eltávolítása után a kezelést Varion AD anion- és Varion KS kationcserélővei, úgynevezett kevertá- gyas módszerrel végeztem, oly módon, hogy a szögeket váltakozva hol egyik, hol másik ioncserélőbe helyeztem.11 Negatív kloridpróba után a szögfejek homorú oldalán a vasszárak csonkjait és az azokat körülvevő területeket Noverox, szerves alapú, egyben műanyagbevonatot képező passzíválószerrel kezeltem. Ugyanezzel az anyaggal vontam be a szögfejek domború külső oldalát is, ezáltal a felületen szerves rézkomplex réteget kialakítva. A két sűrűszövésű nejlon közé varrt selyemdarabkákat Hostapon 2%-os, ioncserélt vizes oldatával kimostam, majd öblítettem.12 Száradás után a selyem lágyabb lett. Tekintettel arra, hogy a fémsók okozta elszíneződést komplexképzőkkcl illetve savas kezeléssel is legfeljeebb csak igen kis mértékben lehetett volna halványítani, ettől a lépéstől eltekinttem. Ezután következett a megszilárdított koporsódeszkák ragasztása és a koporsó ösz- szeállításához elengedhetetlenül szükséges hiányok pótlása. A ragasztásokat Eporezit R3 és Eporezit FM20 epoxigyantákkal végeztem. A fenékdeszkát és a láb felöli egészítettem ki. A kiegészítések felületét még a gyanta bekötése előtt a fa szálas szerkezetéhez hasonlóan alakítottam. Kikeményedés után ahol szükséges volt, a kiegészítéseket durva fareszelővei munkáltam meg. A koporsóalj egyik oldaldeszkájából csak egyik és másik végének töredéke maradt meg. Felmerült ennek az oldalnak fával vagy műgyantával való kiegészítése is, azonban mindkettőt elvetettem.12 A kiegészítést statikai okok nem indokolták. 10 Az eljárás igen lassú, de más tárgyak esetében már többször sikerrel alkalmaztam, ezúttal azonban az előzetesen elvégzett kísérletek, valamint annak ellenére, hogy a japánpapírhoz rögzített szögfejeket menet közben másik oldalukkal újabb japánpapírhoz rögátett szögfejek menet közben másik oldalukkal újabb japánpapírhoz rögzítve, előzőleg elfedett oldalukat szabaddá téve kezeltem, nem értem el megfelelő eredményt. Az ioncserélőket 3-4 naponta regeneráltam. A kezelés leírását lásd Kissné Bendefy M.-Bakayné Perjés J.: Ioncserélők alkalmazása érzékeny fémmel kombinált régészeti anyag tisztításásra. Múzeumi Műtárgyvédelem 21. Budapest 1993. (nyomdában). Mátéfy Györk kollegám volt segítségemre. Fából készült pótlás bármilyen felületkezelés után is igen elütő lett volna az ugyan megszilárdított, ám látványában a gombafertőzés okozta részleges lebomlás jeleit magán viselő töredék mellett; ekkora felületen a műanyagos kiegészítést sem tartottam jó megoldásnak. A koporsó valószínűleg csak raktári darab lesz, de ha kiállítására mégis sor kerül sem hiszem, hogy egy kriptából előkerült koporsó esetén a látogatók meglepődnének azon, hogy egyik oldala csak töredékesen maradt meg. 119
