Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egy XVIII. századi gyermekkoporsó konzerválása

Az elsőt, bár közel állt hozzám e gondolat - tekintettel a koporsó múzeumi „műtárgy” voltára el kellett vetnem, második anyagi okok miatt volt megvalósíthatatlan.

így tehát a koporsó anyagfajtákra történő szétbontása mellett döntöttem. A koporsófedél mindkét hosszanti oldalát japánpapírral fedtem be, majd ezt minden szögfejen egy csepp Paraloid B72 20%-os acetonos oldatával rögzítettem, hogy a bontás során esetleg előforduló sérülések ellenére a töredékek együtt, a szögfejek pedig az eredeti helyüknek megfelelő elrendezésben maradjanak. A szögfejek a legkisebb feszítésre lepattantak a vasstiftről, ezért csak ezek nélkül voltak cltávolíthatók. A szögszárak a legtöbb esetben a fában maradtak. A selyemmaradványokat a koporsóról leemelve a tervrajzon megfelelő helyükre tettem és körülrajzoltam. Majd tisztításig való tárolásuk, valamint mosás közben rögzítésük céljából két, kerettel feszített sűrűszövésű nejlon közé varrtam a darabokat. (7-8. kép)

7 kép: A koporsóról lebontott szögfejek a tervrajzon Photo 7. The nail-heads separated from the coffin on the drawing plan 8 *

8. kép: A nejlon közé varrt selyemdarabkák tisztítás előtt

Photo 8. The silk fragments sewn between nylons

118