Műtárgyvédelem 22., 1993 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Restaurálás - Konzerválás - Kovács Petronella: Egy XVIII. századi gyermekkoporsó konzerválása

A koporsó állapotából adódóan a következő feladatokat tűztük ki célul:

1. a fémszögek kloridmcntcsítése és tisztítása,

2. a kiszáradt, törékeny faanyag megerősítése, szilárdítása,

3. a törékennyé vált selyem tisztítása, konzerválása,

4. a koporsóalj összeállítása a lehető legkevesebb kiegészítés alkalmazásával.

Tekintettel a koporsó kritikus állapotára, először a feliratot alkotó szögek rajzdokumentációját készítettem cl, mivel kétséges volt minden darab megőrzésének lehetősége.

Ezt követően kísérleteket végeztem a szögek és a textil tisztítására, valamint a fa szilárdítására. A réz szögfejeket gyenge megtartásuk miatt mechanikusan nem lehetett tiszítani, ezért a lehullott szögfejeken különböző komplexképzők, különböző koncentrációjú oldatait (pl. Selecton B2 5, 6, 10%-os oldat), valamint ezek karboxi-metil-cellu lózzal pasztásított változatát és ioncserélőket (KCR mikrokationcserélő, Varion AD anioncserélő, Kation KS kationcserélő stb.) próbáltam ki. Apró selyemdarabokon hagyományos tisztítószerekkel (pl. Evatriol), valamint a fémkorróziótermékek eltávolítása céljából komplexképzők és savak különböző koncentrációjú oldatával történtek kísérletek.7

A fémek esetében viszonylag jó eredményeket értem el, a selyem valamivel puhább lett, enyhén tisztult, a fémsók eltávolítása azonban nem volt lehetséges.

A kísérletek először kis darabokon történtek, a cél azonban olyan anyagok keresése volt, amelyekkel a fém és a textil egymás mellett, illetve egymáson tisztítható, figyelembe véve, hogy mindkettő a koporsót alkotó faanyagon helyezkedik el. Ezért kis területeken a fenti anyagokat magán a koporsón lévő selymen és szögfejeken próbáltam ki, kielégítő eredményt azonban egyik esetben sem kaptam. A fémek kloridmcntcsítése a faanyagon nem volt megoldható, a selyem tisztításához használt habosított anyagok is oly mértékben nedvesítették a fát, hogy az a textiltt foltosította. Továbbá a faanyag szilárdítása is megoldandó kérdés volt.

Mindezek alapján egyre inkább megérlelődött bennem az az elképzelés, hogy a koporsót alkotó különböző anyagfajtákat egymástól szétválasztva, az egyes anyagfajtáknak megfelelő eljárásokkal kellene tisztítani, konzerválni, illetve szilárdítani. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ebben az esetben a lebontott anyagokat (szögfejek, selyem), az eredeti módszerrel helyükre visszahelyezni nem lehet.

Mielőtt azonban erre a lépésre, vagyis a koporsó elemeire való szétbontására, a szögek, helyesebben szögfejek, valamint a selyem eltávolítására sor került, a Veszprémi Nemzetközi Szeminárium résztvevői elé tártam a koporsó konzerválásának problematikáját.8 Két tanácsot kaptam: az egyik a koporsó visszatemetését, a másik a konzer- válási technika kidolgozásáig nitrogéngázos konténerben való tárolását javasolta.9

A selyem tisztítási kísérleteket Gerő Ditke végezte, segítségét ezúton is köszönöm.

Kovács Petronella: Problems of conserving an 18lli century child’s coffin of wood coated with silk (Prelimi- naty report). Conservation of Metals, International Restorer Seminar, Veszprém, Hungary 1 -10 July 1989.p. 47-48.

9 TNitrogéngázt tartalmazó konténerekben (ún. Time capsule) tárolják a konzerválásra váró tárgyakat pl. a National Air and Space Museumdtan, (Washington, Amerikai Egyesült Államok). A konténer amerikai viszonylatban nem megfizethetetlen. Mary W. Ilallard textilrestaurátor, (Smithsonian Institution Conservation Analytical Laboratory főrestaurátora szíves szóbeli közlése.

117