Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet-Etika - Velledits Lajos: Szándékok, érdekek és perspektívák a magyar restaurálásban : a XVI. Országos Restaurátor Konferencián elhangzott előadás
túránk egységes szemléletű védelme helyett a pillanatnyi váltakozói érdekek - a piac törvényei - érvényesüljenek. Csak egy önálló Restaurátor Intézet garantálhatja a legfontosabb elvi- és módszertani szempontok megalapozását, érvényesítését, és ezek védelmét. Az intézetnek el kell látnia a restauráláshoz szükséges alap- és alkalmazott kutatásokat, valamint „klinikai” jelleggel a külföldről átvett, vagy hazai fejlesztésként létrejött módszerek gyakorlati ellenőrzését. Csak így valósulhatnak meg azok a „szolgáltatások”, amelyeket a magyar restaurálás a kezdetek óta olyannyira igényel. A restaurátori kezelések megkezdése előtt kell minden vizsgálatot elvégezni és a kapott eredmények alapján megtervezni a munkát. A helyes munkamódszer e fontos láncszemének a hiánya restaurálásban érdekelteket gyakran zavaros helyzetbe hozza és az ok-okozati összefüggések kristálytiszta logikája helyett téves interpretációk kerülnek előtérbe. 2. A restaurátorképzés bázisainak megerősítése A jelenlegi képzési formában indokolatlanul keveredik a képzőművészeti alkotások restaurátorainak oktatása a tárgyrestaurátorokéval. Túl azon, hogy a két restaurálási műfaj egymást hátráltatja az oktatásban, a levelező formában képzett restaurátorok rangja sem tud a nappali tagozaton végzettek szintjére emelkedni. A rendszeres gyakorlati foglalkozások és az általános művészettörténeti oktatás szűkreszabott óraszáma nem biztosítja azt a széles körű humán-, technikai- és művészi ismeretet, ami a korszerű restauráláshoz szükséges. A tárgyrestaurátorok képzéséhez feltétlenül szükséges egy önálló tanszék felállítása. A kereteket legjobban az Iparművészeti Főiskola biztosíthatja, hiszen az ötvös, kerámi- kus, textiltervező stb. műhelyek révén a szakmai gyakorlatok lehetőségei is adottak. Hasonló a helyzet az osztrák restaurátorok képzésénél is, ahol a képzőművészeti restaurátorok oktatását az Akademie für Bildenden Künste, míg a tárgyrestaurátorokét a Hochschule für Angewandte Kunst látja el. A Tárgyrestaurátor Tánszék fölállításával az ott kiadott diplomák kellő értékűvé válhatnak és a jelenlegi helyezetből adódó kettősség is feloldható lenne. 3. A restaurátor érdekvédelmének megteremtése A restaurátori hivatás rangjának elismertetéséhez elsősorban szilárd alapokon álló érdekvédelmi szervezetre van szükség. A szakipari munkától elhatárolt restaurálás képviseletét minden szinten restaurátoroknak kell ellátniuk és a korábbi helytelen gyakorlatot - amikor a munkák megítélése a szakmán kívülre került - föl kell számolni. Minden döntést restaurátoroknak kell meghozniuk, a lehető legkevesebb adminisztrációval megterhelve. Az érdekvdelmi feladatok ellátására létrehozható, ideális szervezetet a Restaurátor Kamarában látjuk. A restaurálás minden ágát egyesítő Restaurátor Kamara a központi Restaurátor Intézettel és a műfajban illetékes tanszékkel együtt látná el a restaurátori munkák minőségének ellenőrzését. így lehet garantálni, hogy az Intézet friss kutatási eredményei, a műfaj törvényszerűségei és a restaurátorok érdekei egy adott ponton - a műalkotás időtálló és hiteles helyreállításában - találkozzanak. A mainál jobb színvonalú restaurálás eléréséhez olyan átgondolt koncepcióra van szükség, amely biztosíthatja a célok elérésének leghatékonyabb formáit. Majd minden ponton megérett a helyzet a változtatásokra. Ha valaki abban bízik, hogy a meglévő restaurálási lehetőségek - műhelyek, intézmények - ide-oda tologatásával hosszútávra megoldja a magyar műtárgyvédelmet, akkor keserű csalódások érik, mert a megindult változások kedvezőtlen irányba mutatnak és a ma még csak tendenciaként jelentkező negatívumok gyorsan a fejlődés akadályaivá válhatnak. Az eddig szilárdnak hitt pontok gyors eróziójával a restaurálás alól lassan kicsúszik a talaj és úgy tűnik, hogy a kulturális 245
