Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Restaurálástörténet-Etika - Morgós András: Fa műtárgyak védelme a XX. sz. elején Magyarországon
Az általa szabadalmaztatott keverék összetétele (Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal, Szabadalmi leírás 61535, bejelentve 1912. aug. 19-én): 100 sr. 40 °C-nál olvadó paraffin 5-20 sr. 74 °C-nál olvadó paraffin 5-10 sr. japán viasz. Eljárásának lényeges része az impregnálás technikája, amely eltért az eddigi módszerektől. Míg Rathgen a konzerválandó tárgyat folyékony paraffinba állította és az impregnálás végeztével még a folyékony paraffinbői kivette, addig Endrődi a tárgyakat órákig, szabályozott hőmérséklet mellett a keverékben melegítette, majd a kihűléskor megszilárduló keverékben hagyta. Ezután a fürdőt a tárggyal 60 °C-ra melegítette és a megolvadt fürdőből a tárgyat kivette és a paraffinfölösleget a tárgyról eltávolította. Endrődinek már korai kísérletei is jól sikerültek, azonban a konzervált tárgy felületén visszamaradt paraffin, azt fehér kristályos réteggel vonta be. Ezt a réteget nem tudta benzinnel teljes mértékben eltávolítani. További kísérletei során széntetrakloriddal majd később kloroformmal sikerült a problémát megoldania. A fatárgy vagy szobor felületéből 0,1-0,2 mm mélyen többszöri oldással ronggyal történő törléssel a paraffint kioldotta, így megkapta a felület eredeti megjelenését. Az eljárás kivitelezésével kapcsolatban a szabadalmi leírásban a következőket találjuk: „A reátapadó szennytől megtisztított fatárgyat fűtőköpennyel ellátott tartályba helyezve, a tartály levegőjének fölmelegítése által egész tömegében 80 °C-ra melegítjük föl, ezután a megolvasztott és 100 °C-ra melegített masszát a fatárgyat tartalmazó edénybe töltjük oly magasságig, hogy a fatárgy teljesen alámerülhessen. A főzést addig folytatjuk, amíg légbuborékok többé nem szállnak föl. Ezután kihűlni hagyjuk az egészet. Legelőször természetesen a külső részein merevedik meg a massza, míg a fatárgy belsejébe szivárgott massza még folyékony marad. A külső megkeményedő rétegek zsugorodásuknál fogva erős nyomást fejtenek ki a belül lévő folyékony masszára és ezt beszorítják a fa likacsaiba úgy, hogy ez a fa egész tömegét telíti. Ha az egész massza a beágyazott fatárggyal együtt teljesen kihűl lassan fölmelegítjük addig, míg a paraffinmassza gyúrhatóvá válik és ekkor a paraffinréteket alkalmas faszerszámokkal a fatárgyról lefejtjük. A fatárgy felületére tapadó paraffin-részecskéket alkalmas kloroformba vagy etherbe mártott pamaccsal lemoshatjuk.” Endrődi kísérleti eredményeit felhasználva 1912-ben konzerválta a mosóczi Madonnát. A Műemlékek Országos Bizottsága háromtagú bizottságot jelölt ki, amely jegyzőkönyvet vett fel a szobor restaurálása előtti állapotáról, majd a restaurálás befejeztével az elkészült szoborról /4, 8/. A bizottság a következő lényeges megállapításokat tette:- A szobor ellenállóképessége a restaurálás után megközelítette a puhafából készült szoborét- A konzerválás miatt nem növekedett a tárgy térfogata vagyis a szobor felülete nem változott- A kis Jézus szobort elfűrészelték és ez igazolta, hogy a szilárdítóanyag a szobor egész belsejébe behatolt.- A szobrokon lévő festékmaradványok nem változtak, sőt, a leváló részek megint erősen tapadtak az alaphoz.- A konzervált szobor felülete teljesen megtartotta színét és eredeti textúráját.- A nagy szobrot szétfűrészelni nem akarták, így próbafúrásokkal győződtek meg arról, hogy a szilárdító anyag behatolt minden részébe.- Érdekesek voltak a ragasztási kísérletek. ICitűnt, hogy a preparált szoborrészt az enyv 232
