Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
pedig rendszerint nem egyenletes, a fatárgyban feszültségek keletkezhetnek, ami a felület repedezését, az alak torzulását okozhatja. Az ellenkező irányú folyamatnál, amikor a száraz sejtfal vizet vesz fel, dagadás történik, ismét repedezhet, torzulhat a fatárgy, ami fokozza a gomba-, a rovar-károsítás lehetőségét, a károsítás mértékét. A környezet nedvességének ingadozása miatt a zsugorodás-dagadás többször is bekövetkezhet, ez tovább növeli a kárt. 3.2. A korhadás alapformája a cellulóz nagy molekuláinak és a váz-szerkezetének megbomlása a mikroorganizmusok biokémiai tevékenysége következtében. Ennek során a cellulóz, a hcmicellulózok, esetleg a lignin is, több lépcsőben egyszerűbb, vízben oldható vegyületekké alakul, végül a szén CO2 alakjában felszabadul és így újabb sejtek, növények felépítésének eleme lesz. A természetben alapvető fontosságú szén-körfolyamat ezen szakaszában meglazul a sejtek kapcsolata, megváltozik a sejtfalak fizikai-kémiai szerkezete és tulajdonságai, romlik a faanyag minősége (pl. a szilárdsága), végül a fatárgy meg is semmisülhet. A cellulózt és a lignint kevés élőlény és csak számukra kedvező körülmény között tudja bontani, ilyenek egyes baktériumok és főleg a farontó gombák (melyeknek ezen tulajdonságát ipari szinten is hasznosítják). A cellulózt bontó baktériumos gombák között sok tudja bontani az elfásodott sejtfalakat, elsősorban azok cellulózát. Megtelepedésükhöz, fonalaik (hifáik) kifejeződéséhez és bontásukhoz szükséges víz és levegő aránya különböző, így a faanyag nedvességének változásával károsítási láncolat alakulhat ki, a kár az elszigetelődéstől az elporladásig mehet. A farontó gombák két fő csoportját különböztetjük meg, annak megfelelően, hogy azok- csak a cellulózt tudják bontani, a lignint nem; ezek okozzák a „destrukciós” korha- dást, főleg a fenyő-félék faanyagában; ilyen pl. a környező házigomba (Serpula (Me- rulis) lacrymans), a pince-gomba (a Coniophora puteana), a házi kéreg-gomba (a Poria vaporaria csoport), több taplóféleség, valamint a „lágy- korhadást” okozó fajok (pl. a Chactomium globosum); a műemlékvédelem terén elsősorban ezek ellen kell védekezni;- a cellulózt és a lignint egyaránt bontó fajok; a lignin-lebomlás jellegzetességei miatt „korróziós”-korhadásnak nevezett folyamatban a faanyag színe világosabb lesz; a főleg lombos fafajok anyagában károsító fajok közül megemlíthetők több réteg-gomba és tapló-féle; a csoportra jellemző, hogy az egyes gombafajok enzim-készlete sokféle, így a cellulóz és a lignin bontásának aránya, üteme többféle lehet. A károsodás, a korhadás jelei: a faanyag színe változik, keménysége (körömmel is észlelhetően) csökken: a gombák termőtestei, fonal-kötegei, spórái jelennek meg a rendszerint nedves felületen. A védelem teendőinek megtervezéséhez általában szükséges a gombafaj felismerése (ami a termőtestek, a fonal-nyalábok, a hifák és spórák alapján történhet). A gyakorlatban esetleg elegendő lehet annak eldöntése, hogy a folyamat „ak- tív”-e, vagy elpusztult-e már a gomba (amire szabadszemmel a termőtestek, mikroszkóppal a hifák hiányából lehet következtetni). A műemlékvédelemben fontos annak megállapítása, hogy az aktív károsítást a könnyező házigomba okozza-e? Ebben az esetben ugyanis fokozott gonddal kell a károsítási folyamatot megszűntetni, a védőkezelést elvégezni, a fertőzött részt eltávolítani, megsemmisíteni, a falazatot, a feltöltést stb. fertőtleníteni. A „meruliusz-fertőzés” ugyanis azért veszélyes, mert bár a gomba csak nedves faanyagon tudja megkezdeni a bontást, de azután a kiszáradt fában is folytathatja, mert a cellulóz lebontása során az életműködéséhez szükségesnél is több víz szabadul fel, a termőtest még „könnyezhet” is, 133
