Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
valamint az, hogy nyalábjai a falazaton is áthatolnak. A többi faj károsításának megszüntetéséhez az első lépés a faanyag nedvességének 18% alá való csökkentése, a száradás, a szárítás. 3.3. A rovarrágás a faanyagban élő, fejlődő rovarok járatainak, üregeinek összessége. A ligno-cellulózt csak egyes rovarok (s azok is csak baktériumaik segítségével) tudják hasznosítani, táplálékuk inkább az egyes anyagok (az egyszerűbb szénhidrátok, a fehérjék, a vitaminok stb.). Az egyedek kifejlődésének pete - álca - (báb) - nemző alakon át történik, a teljes időtartam több hónaptól több évig tarthat (főleg a táplálék és a külső körülmények függvényében). Egyes fajok sok nemzedéke telepedhet meg ugyanazon fatárgyon egymásután, így az álcák az egész faanyagot behálózhatják üregeikkel. A rovarrágást elsősorban a fatárgy felületén lévő 2...8 mm átmérőjű kirepülési nyílások, esetleg az azokból kihulló rágcsálók, vagy a rövid ideig a szabadban élő nemzők árulják el. Több fajra jellemző a járatok alakja, mérete, azok rágcsálókkal, ürülékkel való eltömöttsége, a kirepülési nyílások; a fajok pontosabb meghatározása főleg a nemzők, vagy az álcák segítségével történik. A fában rejtetten élő álcák gyakorisága, mozgása, károsítása röntgen-átvilágítással állapítható meg, de a rágás finom zaja közelről hallható is. A cincér-félék egymást követő nemzedéke évtizedeken át nagy károkat okozhatnak a nagy keresztmetszetű fatárgyak szijács-részét behálózó széles járataikkal. A nemző az álca alakban egyaránt viszonylag nagy (5 mm-nél hosszabb) fajok több évig fejlődnek a faanyagban; az időtartam annál hosszabb, minél kevésbé kedvezők a körülmények az álcák számára. Kedvelik a még nem kiszáradt, fehérjékben gazdagabb szijács-részt, nem telepednek le a nagyon régi, kiszáradt faanyagban. A nagy keresztmetszetű fenyő építőfaanyag legveszélyesebb károsítója a házicincér (a Hylotrupes bajulus). A bányafabogár az épületekben lévő, nedves, korhadásnak indult faanyagot kedveli. A kopogóbogarak, a „halálórája” (az Anobium punctatum), dacos-kopogó (a Dend- robium pertinax) és a nagy kopogó (a Xestobium rufivillosum) stb. A nemző és lárva alakban kis termetű (3 mm-nél nem nagyobb) rovarok egymást követő nemzedékei újra meg újra megtelepednek ugyanazon fadarab szijácsában és a száraz faanyagban is addig rágnak míg ép részt találnak, így porrá őrlik a felszíni vékony rétegek között az egész faanyagot, megsemmisítenek évszázados remekműveket. A szijácsbogár (a Lyctus linearis) hasonlóan károsít a lombos fák szijácsát tartalmazó tárgyakban, de kisebb gyakorisága miatt kevesebb kárt okoz. 4. A védelem módszerei és anyagai A faanyagvédelem számos olyan módszert ismer, mellyel megelőzhető a műemléki és múzeális tárgyak károsodása, vagy megállapítható a már folyamatban lévő biológiai károsítás, esetleg javítható a faanyag valamilyen tulajdonsága, de a faanyag eredeti szerkezete nem állítható helyre. A fizikai és kémiai védelem technológiáival, anyagaival mások részletesen foglalkoznak, ezért a következőkben csak egyes jellegzetesebb módot említek meg. A zsugorodás-dagadás mérséklésének, a vízfelvétel korlátozásának lehetőségei:- a fatárgy felületének bevonása vízzáró réteggel;- a sejtüregek belső felületének bevonása, az üregek eltömése víztaszító olajokkal, viaszokkal, szilikonokkal, műanyagokkal stb.; 134
