Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
3. A károsodás főbb formái:- a sejtfalak nedvességének változása miatt a fa tárgy méretei változhatnak, alakja torzulhat, felülete repedezhet;- a farontó gombák (esetleg baktériumok) enzimjeikkel lebonthatják a cellulóz és a lignin makromolekuláit, a szilárdságcsökkenéssel járó korhadás az anyag teljes megsemmisüléséig tarthat;- az állati károsítók, főleg rovarok rágása, járatai gyengíthetik a sejtfal-rendszert;- felületi korróziót okozhat a napfény és a környezeti tényezők hatása;- penészedés, elszíneződés, vegyi korrózió stb. ronthatja a minőséget, megjelenést;- hő bonthatja, égés semmisítheti meg a faanyagot. A rendelkezésre álló keretek között csak az első három károsítási móddal, azok okozóival és a ellenük való védelem főbb lehetőségeivel fogok foglalkozni a következőkben. 3.1. A faanyag nedvességének mindegyik károsítási formánál jelentős szerepe van, ez az első három témánál meghatározó lehet. A cellulóz-váz nedvszívó. Az ép sejtfal tömege közel 1/3-ának megfelelő mennyiségű vizet tud felvenni a páratelt levegőből, környezetéből, ez a „kötött-víz”. A sejtüreg-renszert a hajszálcsövességi (a kapilláris) erő tölti meg vízzel, ha a faanyag vízzel érintkezik, ez a „szabad-víz”, mely az egészséges fatárgy térfogatának 50...80%-a, tömegének 70...220%-a lehet. Az ép faanyag összes nedvessége tehát a gyakorlatban - környezetétől, sűrűségétől stb. függően -6...250 tömeg % között váltakozhat. A korhadt, rovarrágott fatárgy víz-tartalma - a károsodás mértékével arányosan - sokkal nagyobb is lehet, meghaladhatja a faanyag tömegének 400%-át is. A víz alatt lévő, a vízzel telített faanyagot csak egyes baktériumok és alacsonyredű gombák tudják megtámadni. A baktériumok bontása nagyon lassú, évtizedekig tart míg a károsítás figyelembe veendő mértékű lesz, az ilyen fatárgy kiszáradva szét is porladhat. A sokáig nagyon nedves faterméken tömlős-gombák okozhatnak elszíneződést, a „lágy- korhasztó” fajok bonthatják a cellulózt a felszín vékony rétegben, a felületet penészek lephetik el. A fatermék szabad-vizét a környező levegő elvonja, ha a relatív páratartalma nem telített s a nedvesség nem pótlódik. A száradás üteme a fatárgy méreteitől, a faanyag sűrűségétől és a relatív légnedvességtől függ. Tfermészetes körülmények között, a szabadban, rendszerint elegendő idő van arra, hogy a száradás során egymást követve telepedjenek meg a különböző fanedvességet kedvelő gombák és rovarok, ezzel meginduljon a gyorsabb ütemű károsodás. A sejtfalakban lévő kötött-víz a környező levegő relatív nedvességének függvénye (ha a tárgy nem érintkezik vízzel, földdel, csapadékkal). A kapcsolatra jellemző adatok (a fafajnak és a faanyag állapotának megfelelő ingadozással, 15...20 °C hőmérsékleten és hosszabb idő után):- 100% páratartalom közelében 28 ± 4%, ezért a fanedvességet nevezik „rosttelítettségi határ”-nak;- a szabadban (vízzel, földdel nem érintkező, csapadéktól védett faanyagban) 14.. .20% között;- 55...75% páratartalmú helyiségben 10...16% között;- központi fűtésű teremben 6.. .8%. A rosttelítettségi határ alá száradó faanyagot egyre kevesebb károsító fenyegeti, a 20%- nál szárazabbat csak a környező házigomba, a kopogó- és esetleg a szijács-bogár veszélyezteti. A kötött-víz elpárolgása azonban a sejtfalak és a faanyag zsugorodásával jár együtt. Ennek mértéke a fa anatómiai irányaiban eltérő (1... 15% között változhat) a száradás 132
