Műtárgyvédelem 21., 1992 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Gyarmati Béla: A faanyag mint a műemlékek károsodásának és védelmének tárgya
A FAANYAG - MINT A MŰEMLÉKEK KÁROSODÁSÁNAK ÉS VÉDELMÉNEK TÁRGYA Gyarmati Béla Összefoglalás: A szerző áttekinti a műtárgyak faelemeinek károsodásával és tartósításával kapcsolatos faanyagvédelmi szempontokat. A főbb témák: a faanyag fizikai-kémiai szerkezete; a védelemmódjai, a védőszerek, az eljárások: a helyzet felmérésének irányelvei, a védelem megtervezésének szempontjai. 1. A régmúlt emberei is gyakran választották a faanyagot lakóhelyük, használati tárgyaik, művészeti alkotásaik anyagául. Elődeink érdekes emlékeinek, csodálatos alkotásainak megmentése, helyreállítása, tartósítása nagy találékonyságot és sokirányú szakmai tudást igényel. A fatárgyak restaurálásának, konzerválásának sikere függ a károsítás felismerésétől, az ok megszüntetésétől és újabb károsítás megakadályozásától. A rendelkezésre álló keretek között röviden felsorolok a múzeumi és műemléki fatárgyak védelmével kapcsolatos több olyan témát, amivel a faanyagvédelem tágabb témaköre is foglalkozik. 2. A faanyag előnyös tulajdonságai közismertek, ezért itt csak természetes szépségét, tömegéhez viszonyítva nagy szilárdságát, jó megmunkálhatóságát és kedvező körülmények között érvényesülő tartósságát említem meg. Hátrányos azonban, hogy nedvességének változása alaktorzulással, repedezéssel járhat, gombák, rovarok, és más tényezők hatására finom-szerkezete megbomlik, kedvező tulajdonságai romlanak, a tárgy teljesen meg is semmisülhet. A károsodási folyamatok megelőzése vagy megszüntetése érdekében feltétlenül szükséges a faanyag kémiai összetevőinek és fizikai szerkezetének legalább vázlatos ismerete. Az álló és élő fa kérge, háncsa alatti vékony osztódó szövet- réteg (a kambium) évente újabb sejteket hoz létre. Ezek szerves vegyületei a levegő széndioxidjából, a talaj vizéből, valamint az abbam oldott vegyületekből a napfény-energia segítségével képződnek. A fiatal sejtek falának legfontosabb vegyülete a nagy kondenzáltságú cellulóz. Az év során a sejtek többségének fala megvastagodik, a lignin beépülése miatt elfásodik, miközben a sejt elhal és tartalma felszívódik. A fatesten, a kambium alatt évente újabb és újabb fapalástok létesülnek. A fa hossztengelyére merőleges metszeten a palástok évgyűrűkként látszanak. A szöveti szerkezete nemcsak a fafaj jellegzetességeit mutatja, hanem tükrözi környezetének több változását is, így összehasonlító minták segítségével következtetni lehet a farész keletkezésének korára, ami jól hasznosítható a művészettörténelemben (múzeumi tárgyak és műemlékek datálása). A faanyag tehát lényegében két egymással összefüggő térbeli rendszerből áll:- a sejtfalak összessége, a tulajdonképpeni „faanyag”, ennek tulajdonságai jellemzik az egész fatárgyat, pl. azt, hogy a levegőből párát tud felvenni és annak leadni s ez méreteinek változását okozza, hogy nagy a szilárdsága, hogy egyes élőlények számára táplálékul szolgál stb.;- a sejtüregek és a sejtfal-áttörések alkotta pórus-rendszer, mely a kapilláris erő segítségével vizet vehet fel, gázokkal, folyadékokkal impregnálható stb. A sejtfalak és a sejtüregek térfogat-aránya határozza meg a faanyag sűrűségét, annak függvényében a szilárdságát, a felvehető folyadék mennyiségét stb. 131