Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben
megfelelő körülmények között (hűvös, sötét raktár) marad meg. Diszperzióban a műanyag részecskéi szilárd, emulzióban folyadék halmazállapotúak. Poli(vinil-acetát)ból (Mowilith- félék) például mind diszperzió, mind emulzió előállítható az alkalmazott PVAc polimerizációs fokától (kis poli- merizációs fokú PVAc folyadék, nagyobb polimerizációs fokú PVAc szilárd) függően. Ahhoz, hogy a polimer film egyenletes és összefüggő legyen, a polimer molekuláknak be kell tölteniük az elpárolgott oldó-, vagy diszpergálószer helyét. A műanyagoknak e helykitöltő képességéről a későbbiekben lesz szó. Egyet azonban már előzetesen érdemes itt megjegyezni: mind az oldószer elpárolgási sebessége, mind a polimer „helykitöltő” képessége fokozható melegítéssel, pl. hajszárítóval, illetve a ragasztó film meleg helyiségben történő készítésével. Az, hogy a vizes diszperzióban az összetapadt polimerláncok vagy a szerves oldatban molekulárisán jelenlévő polimer tölti-e ki jobban a víz, illetve az oldószer által hátrahagyott helyet, elsősorban a filmkészítés hőmérsékletének a függvénye. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szokásos szobahőmérsékleten szerves oldatokból egyenletesebb filmet lehet készíteni, mint vizes diszperziókból. 5. A polimer filmek ragasztóképessége Dublírozásnál vagy megerősítésnél a polimer filmnek egy (illetve két) textilszövet vagy egy textilszál felületéhez kell ragadnia. A ragasztás tulajdonképpen a két felület (ragasztó és textil) közötti vonzás (adhézió) eredménye. A vonzást - szerves anyagokról lévén szó - a textilszál felületi poláros csoportjai és a ragasztó, általában szintén poláros felületi csoportjai gyakorolják egymásra. Ily módon a ragasztás dipólus vagy hidrogén másodlagos kötésekkel jön létre az érintkező felületeken. Következésképpen, minél több poláros oldalcsoport van jelen a ragasztófilm és a textilszál felületén, annál több ponton létesül ragasztási kötés. Minél polárosabbak ezek a csoportok (hidroxil, karboxil, amino csoportok), annál valószínűbb, hogy a legerősebb másodlagos kötés, a hidrogénkötés alakul ki a két felület között. A poláros vonzóerők természetesen csak akkor érvényesülnek, ha az egymást vonzó poláros csoportok kellő közelségbe kerülnek egymással. Számít a poláros oldalcsoportok száma is mind a textilen, mind a ragasztófilmen. Minél több és minélpolárosabb oldalcsoportok találhatók a ragasztófilm felületén, és minél közelebb kerülnek ezek a csoportok a textil poláros csoportjaihoz, annál erősebb lesz a ragasztási kötés a két felület között. A legerősebb ragasztási kötés tehát akkor alakul ki, ha a ragasztófilm kémiailag nagyon hasonló a ragasztandó anyaghoz, de legalábbis oldalcsoportjai nagyon hasonlóak a textiléhez, és a ragasztófilm molekulárisán közel kerül a textilhez. Ez utóbbi célt szolgálja a lágyítás (hővel) és a nyomás (vasalóval, illetve vákuummal). Mindez magyarázza, miért olyan jó ragasztó például a hidroxipropil-cellulóz (Klucel G) vagy a poli(vinil-alkohol) (PVAL) mindenféle cellulóz alapú textil ragasztására. Mind a cellulóz, mind a hidroxipropil-cellulóz, illetve a PVAL bővében van a hidroxil oldalcsoportoknak, amelyek sok-sok hidrogénkötést hoznak létre egymással. „Erős” ragasztó pl. a poliamid (PA) ragasztó (oldható nylon, Calaton, vagy a textilragasztásra árult PA-alapú, nem-szövött textíliára emlékeztető csíkok, „fátyolszövetek”) a selyem számára, amely ugyanúgy peptid kötéseket tartalmaz, mint a selyem. Kérdés, hogy a textilrestaurátor valóban a legerősebb ragasztási kötést akarja-e létrehozni dub- lírozáskor? Ha csak a műtárgy könnyebb kezelhetőségére gondol, akkor valószínűleg. Ha azonban az eltávolíthatóság kritériumát is szem előtt tartja, akkor már nem biztos. A ragasztófilm el távolít ha tóságd, szintén rendkívül fontos elvárás a polimer film megválasztásánál. Egy polimer ragasztófilm eltávolíthatóságán sokan értenek újraoldhatóságot és úgy képzelik, hogy a régi dublírozás vagy megerősítés eltávolításához csak elegendő ideig kell valamilyen szerves oldószerben áztatni a darabot, az majd kioldja a ragasztót. Valószínűleg nem gondolnak arra, hogy minden polimer oldódása duzzadással kezdődik, ami már eleve megviseli a fizikailag gyenge textilt vagy textilszálat. Ez utóbbiak teljesen széteshetnek az oldás során. Nincs az az eredetileg is gyenge, töredezett selyem, ami annyi „öblítést” elviselne, ami egy műanyag oldatának teljes eltávolításához 86
