Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben
elegendő. így csak az történik, hogy a szerves oldószeres áztatással megduzzasztjuk, részben feloldjuk a polimer filmet, és a polimer oldatát szétterjesztjük a textilben, mintegy örök időkre impregnálva azt. Ilyen értelemben tehát a polimer újraoldhatósága csak teoretikusan jelenti eltávolíthatóságát, ilyen irányú próbálkozásainkkal valószínűleg több kárt okozunk, mint hasznot. Az egyetlen járható út a régi dublírozás eltávolíthatóságára a polimer film „lefejtése” az eredeti textilszövetről úgy, hogy langyos desztillált vízzel vagy a polimert nem oldó csak duzzasztó oldószerrel átitatott vattacsomó és faspatula segítségével a ragasztófilmet mechanikusan elválasztjuk az eredeti szövettől. Ha a ragasztási kötés nem túl erős a textil és a ragasztófilm között, sokszor vizes áztatással is eltávolítható, a textilszálak duzzadásának következtében (44). Minél tökéletesebb (erősebb, sűrűbb) azonban az eredeti ragasztás, annál kisebb az esélyünk a „lefejtés”-re. Ezért a textilrestaurátorok többsége inkább választ egy „gyengébben” kötő ragasztófilmet, mint hoz létre egy túl jó ragasztást. Ebből a tekintetből, a poli(vinil-acetát)alapú ragasztók (Mowilith DMC2, DM5, Vinnapas EP1) a gyenge, az akril- alapúak (Paraloid F 10, Plextol B500, Lascaux 489HV) az erős, a poliamid-alapúak és a Beva 371 a legerősebb dublírozószerek közé tartoznak. A ragasztás erősségét, illetve gyengeségét egyébként a vasalás hőfokával is szabályozni lehet: alacsonyabb hőfokon gyengébb ragasztást kapunk. 6. A ragasztófilm rugalmassága Minél „szervezettebb” (kristályosabb) egy anyag, annál keményebb vagy ridegebb és törékenyebb. Minél inkább „szervezetlen”, annál inkább amorf, és a teljesen szabálytalan szerkezetű anyagok teljesen amorfak. Ha egy szilárd kristályt megömlesztünk, az olvadáspontján folyadékká válik. Ha folyadékából lehűtjük, a kristályosodási hőmérsékleten kialakulnak a kristályok. Ha egy amorf, vagy részben amorf anyagot viszünk hűtéssel folyékony állapotából a szilárd felé, az üvege- sedési hőmérsékleten kezd megszilárdulni. SZILÁRD FOLYADÉK GÁZ/GŐZ KRISTÁLYOS ANYAG-► olvadáspont-*• forráspont —► melegítés *- kristályosodási hőmérséklet «- forráspont <- hűtés AMORF ANYAG-» olvadáspont-*• forráspont-» melegítés <- üvegesedési hőmérséklet «- forráspont <- hűtés 6. ábra. Átmenet a szilárd, a folyadék és a gáz/gőz halmazállapot között. így viselkednek az átlagos, kis, szervetlen vagy szerves molekulák. A polimerek azonban valami egyéni dolgot produkálnak. Ha egy „szilárd” polimert melegítünk, ahelyett, hogy az üvegesedési hőmérsékleten megolvadna, „szilárd” marad, de rendkívül rugalmasan, „elasztikusán” viselkedik az üvegesedési hőmérséklet fölött. Erre a fajta viselkedésre minden ismert anyag közül, kizárólag a polimerek képesek. Tbvább melegítve, természetesen átvihetők folyadék halmazállapotba, de ez az elasztikus állapotot váltja fel, nem pedig a klasszikus értelemben vett szilárd halmazállapotot. A műanyagok „termomechanikai diagrammja mutatja a polimer viselkedését deformáció hatására, miközben a hőmérséklet fokozatosan emelkedik: 87
