Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben

eltölteni tapasztalt restaurátorok műhelyében a helyes öltéstechnikák megtanulásának érdekében, a ragasztásos technikát gyakran a szakirodalomban található leírások alapján, próbálgatásos alapon alkalmazzák. Sok „balsiker” erre vezethető vissza. Milyen tulajdonságokat vár el a textilrestaurátor a dublírozó, illetve a konszolidáló műanyagtól? Sokan és sokféleképp megfogalmazták már a textildublírozásban vagy textilszálak konszolidá­lásában alkalmazott műanyagokkal szembeni elvárásaikat. Lodewijks (57-61) a hatvanas években, e kritériumok megfogalmazásánál még erősen koncentrált a műanyag alkalmazhatóságára vo­natkozó elvárások megjelölésére, úgymint a jó filmképző képesség, ragasztóképesség vagy a rugalmasság, de természetesen figyelmet szentelt a visszafordíthatóság kérdésének is, amin ő első­sorban az újraoldhatóságot értette. Blum (12) 1982-ben, a dublírozóanyaggal kapcsolatos elvárásainak megfogalmazásánál már erősen figyelembe vette a „sikertelennek”, legalábbis az öregedés után sikertelennek bizonyult dublírozások tapasztalatait és hat pontba csoportosította a textilrestaurátor kívánalmait a mű­anyagfilmmel szemben: 1. Legyen rugalmas, és hosszú ideig őrizze meg elasztikusságát; 2. Legyen jó öregedésálló; 3. Ne sárguljon; 4. Ne bocsásson ki káros termékeket lebomlásakor; 5. Őrizze meg visszaoldhatóságát olyan oldószerekben, amelyek nem károsak a textilre, miáltal az eljárás visszafordítható, és a ragasztó a textil veszélyeztetése nélkül eltávolítható; 6. Ne gyorsítsa sem a textil öregedését, sem a színezékek fakulását. Az alábbiakban két csoportra osztva kerülnek tárgyalásra a dublírozó-konszolidáló műanyagok tulajdonságai, illetve az azokkal kapcsolatos elvárások. Az egyik szempontsort az alkalmazáskor figyelembe vett kiválasztási kritériumok jelentik, amihez hozzátartozik az alkalmazás módja vagy kö­rülményei is. Ide tartoznak a műanyag filmképző és ragasztó tulajdonságai, eredeti rugalmassága, elasztikussága, a belőle előállítható film erőssége és vékonysága, a vasalással történő ragasztáshoz szükséges hőmérséklet, a ragasztófilm dublírozás utáni ragadóképessége, pormegkötőképessége, a ragasztófilm pH-ja, illetőleg a filmképző műanyag formája, azaz hogy szerves oldószeres oldatból vagy vizes diszperzióból készül-e a ragasztó film. A másik elvárás-kör a műanyagfilm öregedési tulajdonságaira vonatkozik. Az öregedés járhat színváltozással, a film ridegedésével, keményedésével, a pormegkötőképesség fokozódásával, a ra­gasztási kötés elengedésével vagy megerősödésével, az oldhatóság drasztikus megváltozásával és mind a textilre, mind a környezetre káros termékek megjelenésével, amelyek az öregedés, illetve a lebomlás során keletkezhetnek. A műanyagfilm eltávolíthatóságának kérdése a feladattól függően felmerülhet az alkalmazás idején, de az öregedés után is. A) A textildubllrozó-megerősítő műanyagok tulajdonságai az alkalmazás idején A textildublírozás vagy a textilszálak megerősítése során felhasznált műanyagok kivétel nélkül szerves polimerek, azaz sok kis egység (monomer) összekapcsolódásával jönnek létre. Amennyiben a monomerek összekapcsolódásukkal hosszú láncokat alkotnak, fonalszerű polimerekről, ha pedig összefüggő hálórendszert, térhálós polimerekről beszélünk. 81

Next

/
Thumbnails
Contents