Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Tímárné Balázsy Ágnes: Szintetikus polimerek a textildublírozásban és megerősítésben

a) fonalszerű láncmolekula oldalcsoportok nélkül

b) fonalszerű láncmolekula szénhidrogén (nem-poláros) oldalcsoportokkal

c) fonalszerű láncmolekula d) térhálós polimer

poláros oldalcsoportokkal

1. ábra. Fonalszerű és térhálós polimerek sematikus rajza

A fonalszerű polimerek általában hosszabb-rövidebb idő alatt feloldhatók valamilyen oldószerben és - a hőmérséklet függvényében - lehetnek elasztikusak és rugalmasak. A térhálós polimerek között gyakoriak a merev, kemény és rideg műanyagok, amelyeket lehetetlen feloldani. Ritka az a térhálós polimer, ami hőre lágyul, míg a fonalszerűek hő hatására történő lágyíthatósága teszi lehetővé a textildublírozásban történő alkalmazásukat.

1. A polimerek kémiai felépítése

A polimerek kémiai felépítését az alkotó monomerek típusa és a monomerek közötti kötés határozza meg. Egy poliésztert például azért nevezünk poliészternek, mert kétféle monomerből épül fel: egy savból és egy alkoholból, következésképpen a gyártás során a monomerek között észterkötések alakulnak ki. A polimer molekulát alkotó atomok között jelenlévő összes elsődleges kémiai (kovalens vagy ionos) kötés határozza meg a polimer kémiai felépítését.

A két vagy többféle monomerből felépülő polimereket kopolimereknek nevezzük.

Attól függően, hogy hány monomer kapcsolódik össze egy molekulává, kisebb vagy nagyobb polimer molekulákat kapunk, amelyeket a polimerizációs fokkal (PF-) jellemzünk. A polimerizációs fok egy átlagérték, amely megmutatja, hogy egy polimer molekula hány monomer-egységből épül fel.

Minthogy a PF átlagérték, a polimer láncok hossza egyetlen műanyag esetén sem tökéletesen egyforma. Ezért elképzelhetetlen egy teljes egészében rendezett (kristályos) polimer szerkezet, hiszen mindig vannak hosszabb vagy rövidebb láncok, amelyek nem illeszkednek egy kris82