Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
lításból a védettség eléréséhez 200 g/m2, illetve 40 kg/m3 anyagfelvétel szükséges. Természetesen ezt a magas sóbeszívódásl csak telítéssel lehet kivitelezni.- A szilícium szervetlen vegyületei közül általánosan, bár helytelenül használt anyagot a káli-, illetve nátron-vízüveget kell megemlíteni. Konzerváló értékük nincs! Égéskésleltető anyagként szokták használni, de ebben a vonatkozásban sem adja a kívánt eredményt. Vizes oldatát használják fel, mely lúgos kémhatású, s az oldószer elpárolgása után a kezelt felületen, kemény üvegszerű réteg marad vissza. Ez ugyan a sugárzó hótól véd, de 1080 °C-on megolvad. Ekkor a fagázok hirtelen kitörve szúrólángszerűen kezdenek el égni és a fa mintegy robbanásszerűen, egyszerre gyullad meg. Tbvábbi kedvezőtlen tulajdonsága, hogy a levegő széndioxidja hatására a bevonat „elöregszik”. Ennek során karbonátokra és szilícium-dioxidra bomlik, összerepedezik és lepereg. Előbbiek miatt a kezelést kb. évente meg kell ismételni!- A kén vegyületei közül elsősorban a szén-diszulfidot, másnéven szénkénegcl (CS2) kell megemlíteni. Sok hátrányos tulajdonsága miatt fokozottan tűzveszélyes, erősen mérgező, gyorsan párolog stb.) múzeumokban csak speciális területeken (így pl. múzeumi rovargyűjteményekben az antrenus fertőzés kiküszöbölésére, zárt dobozokban) kerülhet rá sor. Ha mégis megkísérelnék rendkívüli esetben használni, csak szigorú védelmi intézkedések mellett szabad, és csak megszüntető védelmet ad!- Kevéssé ismert a tény, hogy a szelénnek sok vegyülete mérgező. A faanyagvédelmi szakirodalomban ajánljuk, hogy a szelénessav-nak H2Se03 0,04 kg/m3 - anyagfelvétele mellett a farontó gombák ellen jobb a védőképessége mint a higanykloridé. Ugyanakkor emberre nézve csak fele annyira mérgező. Valószínű, hogy a már gombabetegségben szenvedő tárgyak, amelyek nedvesek is, egyik igen hatékony jövőbeli kezelőszerévé válhat.- Az előbb leírtak érvényesek az antimon-trifluoridra is: SbF3. Hatása az arzénével vetekszik. A faanyagvédelemben már alkalmazást nyert és a vizsgálatok szerint bármelyik fémfluoridnál jobb. Emberekre való hatása szempontjából viszont jóval kevésbé mérgező mint az arzén. A gyakorlatban csak kivételesen ritka esetben használják, mivel drága. Egyedi tárgyak kezelésére, illetve rendkívül bonyolult esetekben indokolt a használata, mert a rovarokkal szemben rendkívül hatékony. Sajnos az - eddig ismert - irodalom nem közli az alkalmazandó koncentrációs értéket.-A szerves vegyületek alkalmazhatósága és hatékonysága- A pentaklórfenol-tartalmú Xylamon és Xyladekor kezelőszerek háttérbeszorulásával új hatásos, ámde kevésbé mérgező vegyülettípusok használatára lesz szükség. (Információink szerint a gyártó cég kevésbé mérgező hatóanyagtartalmú gyártmányokat fejlesztett ki. A Szerk.) Ennek az elvárásnak elsősorban leginkább az etilborát (trietil-borát, bórsav-etilészter) felel meg. Képlete: (C2H5)3B03. Az anyag szabványos bevizsgálásáról eddig nincs tudomásunk viszont a védettséghez szükséges 30 g/m2-es mennyiséget a felületekre ebből is fel lehet vinni. A kezelés hatékonyságát ebben az esetben is kálium-dikromátos oldattal történt „utánecseteléssel” lehet még növelni! Csökken a kioldhatóság és a faanyag rostjaihoz kötődik a bőr. (Természetesen az utóbbi kromátos fedést csak abban az esetben szabad alkalmazni, ha a védendő felületen a kialakuló barnás tónus azért nem zavar, mert az eredetileg is hasonló volt.) A megoldás kisebb egyedi tárgyak, illetve bútorbelsők konzerválására javasolható. Ilyenkor nincs szükség a kromátos utánkezelésre. Az etilborátot laboratóriumban kell frissen előállítani és három-négy napon belül felhasználni, mert bomlik .1- A szerves foszforvegyületek (piretroidok) alkalmazhatóságáról már megjegyeztük, hogy csak megszüntető védelemre valók és megfelelő zárt tér szükséges használatukhoz. A gyors lebomlásuk szab határt egyébként ezen igen hatékony vegyületek alkalmazhatóságának.- Az előbbiek versenytársaivá válhatnak a szerves cinkvegyületek s azok közül is a cink-etilén-di- tiokarbamátok. Utóbbiakra ugyanis az a jellemző, hogy sokkalta kevésbé bomlékonyak, mint a szerves forszforvegyületek.- Az ónvegyületek csoportjában a tributil-ón-oxidot kell megemlíteni: [(C4H9)Sn]20, amely USA és német faanyagvédő készítmények komponense. Normál hőmérsékleten színtelen, esetleg 73
