Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései

halványsárga mézsűrűségű folyadék, mely vízben nem, de több szerves oldószerben jól oldódik. A teljes biotikus skálán kiváló védőszer erős jellegzetes szagáról ismerhető fel.

Emberre való mérgező hatása körülbelül egy negyede a pentaklórfenol, illetve pentaklórfenol- nátrium készítményeknek. Biológiai aktivitását nem az ón elem, hanem annak szerves kapcsolata révén adja. Feltehetően -OH (hidroxil) csoportjának kondenzációja révén kötődik a cellulózhoz is. Nem bomlékony. Olajokban oldott változatai nem oldódnak ki a szabadban sem, ezért az ilyen jellegű készítményeket alkalmazták pl. a volt NDK területén is. Állagmegóvó szempontból az engedélyezett védőszerek közül a: KOMBINÁL TO, illetve a KOMBINÁL HELL (színtelen, és utóbbiban a hatóanyagot 15-30%-nyi - diklór-benzol-t tartalmazó olajos oldószerelegyben oldották fel) ajánlható! A készítményeket a Soproni Faipari Egyetemen is bevizsgálták.- Állagvédelmi szempontból igen hasznos, fontos jó védőszer a réznaftenát is. A nafténsavhoz réz kapcsolódásával zöld színű készítmény keletkezik. Jellegzetesen kellemetlen szagú anyag. Amennyiben 10% feletti a réztartalma, így konzerválószerként a legkiválóbb. A faanyagot enyhén színezi csak zöldre, még akkor is, ha az előbb leírt rézkoncentrációjú anyagból 15%-os oldatot használunk, mert ez az előírt kezelőszer-töménység. Az oldószer aceton, benzol, toluol vagy xilol lehet. Utóbbi három olyan típusú vivőszer, mely egymagában is már megszüntető védelmet biztosító idegméreg. Vízben nem oldódik. Az ismertetett adatok birtokában joggal nevezhetjük ezt tipikus szabadtéri védőszernek. Elszínező hatása miatt korlátozottan használható. Miután erős algaölő, de a biológiai területen belül is mindenütt jó védettséget biztosít, elsősorban olyan faanyagok megóvásának kivitelezésénél javasolt, ahol az algásodás, mohásodás bekövetkezne, illetve a környezeti hatások miatt a zöld szín kialakulna a faanyagon. Ilyeneket szabad térben a vízimalmok különféle szerkezeti részein találhatunk. (Pl. fából készült vízvezető csatorna hajótest, vízkerék stb.)-Különösen érdekes a hazai konzerválási gyakorlatban a nátrium-benzoát: H^Q-COONa igen nedves környezetben kipróbált és úgy tűnik sikeres alkalmazása. A szagtalan, száraz, vízben és alkoholban oldható fehér porvegyszer rég ismert jó tulajdonságokat hordoz. Emberre veszélytelen, s ezért a penészgombákkal szembeni védekezésre kitűnően alkalmasnak látszik. Sajnos rovarok ellen valószínűleg semmilyen védettség biztosítására nem alkalmas, viszont nyilván társítható ilyen természetű anyagokkal is. Utóbbi, nehogy azzal vegyi reakcióba lépve, előbbi hatását elveszítse, még laboratóriumi kikísérletezésre vár. Mivel korróziós inhibitor is, így a fa, a vas társításé tárgyakon is bátran alkalmazható

.2- A jövő konzerválószerei között valószínűleg - legalábbis egyedi kisebb tárgyakon - hamarosan megtalálhatjuk az antibiotikumokat is. Eddigi vizsgálatok bizonyítják, hogy egyes gombafajok élet- tevékenysége olyan anyagokat - antibiotikumok - választ ki melléktermékként, melyek jelenléte a faanyagban a későbbiek folyamán minden más gombafaj megtelepedését, illetve életműködését gátolja. A kutatás során kiderült az is, hogy ezen anyagok közül a leghatékonyabbnak az actidion bizonyult. Egy másik gliíoxin laboratóriumi körülmények között még a merulius életműködését is lehetetlenné tette, mégpedig l:16000-szeres koncentrációban is! Az actidion viszont már nem csak a gombákkal, hanem a rovarokkal szemben is védettséget adott. A megvizsgált anyagok közül ez az utóbbi volt a legellenállóbb. Az antibiotikumok alkalmazásának lehetősége a stabilitásuktól függ. Mindenesetre úgy tűnik rendkívül hatékonyak, s miközben ezek sem mérgek!- Az elkövetkezendő években nyilván sor kerül a rovarkártétel visszaszorítása érdekében a faj- specifíkus feromonok alkalmazására is. Ennek különösen ott van nagy jelentősége (mint pl. fatárgyak raktárai), ahol tárgyakat nagy tömegben, kezeletlenül helyeztek el, s így a fertőzöttség, illetve a továbbfertőződés lehetősége folyamatosan és fokozottan fennáll. Különösen olyan fajokra gondolok, ahol a rajzás egész éven át tart, s így a nászrepülés periodicitásának hiánya miatt, a feladat légtérmérgezéssel nem oldható meg. Mivel a feromonok extrahálása az élő rovarszervezetből igen bonyolult művelet lenne, úgy vélem kezdetben azt a munkamenetet kellene előnyben részesíteni, amikor (pl. az anobium punctatum) a járatokban elhelyezett csalogató (ún. aggregációs feromono- kat) anyagokat modellálva, a megfelelő vegyületet méreggel kombinált csapdaedényekbe helyezik ki. Ilyen anyagnak látszik a transz és cisz verbenol meghatározott arányú keveréke is, mely az utóbélből kiválasztódva a megtámadott faanyag mintegy „jó fogyaszthatóságát” jelzi.

74