Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
illetve a faanyag is, mely a gombával szemben ilyenkor ellenanyagot választ ki. A körfolyamatot a borostás réteggomba (Stereum hirsutum), a lepketapló (Tfametes versicolor), a lilás réteggomba (Stereum purpureum), a borostás szívóstapló (Tfametes hirsuta) a gyökérrontó tapló (Fomes an- nosus), a bükktapló (Fomes fomentarius) stb. okozhatja. 4. A faanyagok fülledését is a gombakárosítók okozzák, ez azonban inkább a rönktereken okoz problémát, s az ilyen módon sérült faanyag már felhasználásra sem kerül. A fülledés egy másik megjelenése a fenyőanyagokon a kékülés. Ezzel sajnos egyre gyakrabban találkozhatunk a feldolgozott anyagoknál is. Ezek ellen is védekezni kell. c) Mohák E szervezetek között ugyan élősködő nincsen, szerepük a szabadtéri állagmegóvás szempontjából fontos. Mindenütt előfordulhatnak így természetesen a fa tárgyakon is. Kétféle kárt okozhatnak. Egyrészt a mohatelepek gyökérszőrei hosszabb idő alatt gyengítik az anyagot (pl. fazsindelyes tetőhéjazat), másrészt puszta jelenlétük egyéb kárlehetőségek forrása lehet. Ezek a következők: gyakori a (zuzmók-gombák) szervezetekkel való társulásuk s utóbbiak minden esetben farontók. A Physcia orbicularis nevű gomba szívesen telepszik meg olyan fakerítéseken, ahol már jelen van a lapos májmoha (Madotheca platyphylla (L.) Dum.) vagy a lapított májmoha (Radula complanata (L.) Dum.). A háztető moha mindenütt közönséges (Syntrichia ruralis (L.) Bird.) és tömegesen fordul elő. A szóbanforgó szervezetek másik hátrányos tulajdonsága, hogy a mohapárna jelentős víz- mennyiséget köt meg s ez biotóp kialakulását eredményezheti. d) A rovar károsítók Jelenleg a világon hárommillió rovarfaj él. Az egyidejűleg életben lévő populációk egyedszáma egybilliós nagyságrendű. Az emberi élet szempontjából mindössze 0,1%-nyi faj; kb. 3000 species; kártevő. Ami a műtárgykárosítókat illeti, azok száma összességében az előbbi 10%-át éri el. Ezek mindegyike sem közvetlen károsító, hisz a feldolgozott, illetve beépített faanyagon csak viszonylag kis számú rovar él meg (illetve ezek álcái), ámde ezek jelentősége azért nagy, mert a faanyagot mechanikailag károsíthatják. Ez oly mértékű is lehet, hogy megfelelő körülmények esetén pl. egy fedélszék teljes anyaga áldozatul eshet támadásuknak. Ugyanez érvényes egyébként az épület berendezését képező fatárgyakra is. A károsítók élettevékenysége - kivétel a párosodás - a fához kötött, abban számos járatot vájnak (ez rendszertani bélyeg is) ezért nemcsak a statikai stabilitást csökkentik de végül is teljesen elhasználhatják a fát. Tfermészetesen a károsítás mértéke függ a fa fajtájától és a rovarfajtáktól egyaránt. A feldolgozott és beépített faanyagban a szijácsbogaraknak (lyctidae), a kopogóbogaraknak (Anobiidae), a házi cincérnek (Hylotrupes bajulus), több szijács- ban bábuló cincérfajnak, pl. (Liopus nebulosus, Phymatodes testaceus stb.), a kis hőscincérnek (cerambyx scopolii), a kék korongcincérnek (Callidium violaceum), további cincéreknek (Rhopa- lopus, Plagionotus arcuatus stb.), néhány fában költő szúfajnak (Xyloterus domesticus, X. lineatus stb.) és a fadarazsaknak van nagy jelentősége. Az írás terjedelmének határai miatt nem lehet az összes kártevőt felsorolni, de nem is ez a cél. Meg kell még jegyezni, hogy a felsoroltak közül csak a kopogóbogarak és a házicincér támadnak beépített anyagra, a többit a feldolgozott faanyaggal viszik be az épületekbe, ahol azután tovább terjed. e) A madarak mint károkozók Kétségtelen, hogy a madarak okozta károk nem jelentősek, bizonyos esetekben azonban mégsem elhanyagolhatók. Nemcsak a faanyagok, hanem a műtárgyak egésze szempontjából is kell vizsgálni a problémát. A fészeképltés pl. szalma- és nádtetőzetekben tetemes műszaki kárt okoz 67
