Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
(verebek), mert a befúrt lyukakba a szél nagy erővel hatolhat be, s ez gyakran megbonthatja a te- tőhéjazatot. Már szó esett az állati ürülék biotóp szerepéről, ezért itt már csak annyit kell megjegyezni, hogy a toronylakó madarak ürüléke és köpete (galambok, baglyok) magas páratartalommal rendelkező mikroklimatikus környezetben komoly károkat okozhatnak. Néhány év alatt a lerakódás a toronypadlózat legfelső szintjén elérheti a 0,3-0,7 m-es rétegvastagságot is. Fazsindelyes épületeken a harkály is károkat okoz. f) A rágcsálók A falazatok összefurkálásával okoznak károkat. g) A nagyvadak Kártételük csak ott számottevő, ahol a védett objektumok közvetlen erdészeti terület mellett vannak. Elsősorban a kisebb tárgyakon és kertészeti területeken tehetnek kárt (szarvas, muflon, vaddisznó). II. A védekezés módszerei Az abiotikus és biotikus hatásokkal szembeni védelem több önálló és egymással kölcsönhatásban lévő eljárás alkalmazását feltételezi. Azonban, ezeket az eljárásokat nálunk még nem dolgozták ki, más megoldásokat még nem alkalmaztak, így azután a gondolat közreadásának ténye is valószínűleg furcsán hat. Számolnunk kell a következőkben vázolt lehetőségekkel, hogy azok mielőbb megszokottá és használtakká váljanak és így az objektumok teljesebbkörű védelme is megoldódhasson. E munkák kivitelezése, illetve irányítása bár nem igazán restaurátori feladat, de azzá válhat ott (főleg konzulensi és szervezési szinten) ahol nincs más, aki az irányítást kézbentartja. Il/a. A védekezés módszerek szerinti felosztása a/1. Műszaki megoldások Szabadtéri Néprajzi Múzeumok tárgyainak áttelepítésekor az építmények nem kerülhetnek közvetlenül a talajszintre, hanem csak szigetelt alapokra, továbbá alkalmazni kell minden olyan segédszerkezetet is, melyek a bontott anyag stabilitását növelik az újra felépítéskor. A feladatot építészmérnök, faipari szakmérnök és szükség esetén statikus mérnök tudja csak megoldani. E tevékenység során kifejezetten restaurátori feladat a faanyagtoldásokhoz megfelelő ragasztók, esetleg réskitöltő anyagok, illetve fém segédszerkezetek alkalmazásakor konzerváló szerek biztosítása és az ez irányú munkák elvégzésének irányítása. A műszaki állagmegóvás első lépése a talajmechanikai szakvéleményeztetéssel kezdődik. A kivitel főbb lehetséges megoldásai:- vasalt sávalapok készítése a felépítendő falazatok alá, továbbá ugyancsak betonból.- Aljzatépítés. (Ezt nem szabad a sávalapokhoz bekötni, hanem azoktól függetlenül 1-2 cm-es távolságra dilatációs hézaggal kell kivitelezni.)- Egyedül vagy egymástól távolabb álló faszerkezetek (kút-ágasfa, pajták oszlopsora) lábazati részéhez pontalapok létesítése szükséges. Utóbbi lehet perselyszerű (a beton nem zárja szorosan körül a faelem talajba kerülő részét) és zárt. Néha zárt tömböt készítenek betonból, s erre rá állítják az oszlopot. 68
