Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései

- A talaj pH-ja megmutatja, hogy a talaj savas, illetve lúgos jellegű. Azt mondhatjuk, hogy a savas természetű talajoknak jobb konzerváló képességük van mint a lúgosaknak.- Figyelembe kell venni, hogy a talajok szemcsézettsége, szervesanyag-tartalma szoros összefüggést mutat a kötöttséggel. Jó szemcsézettségű az, amelyikben a szervesanyag-tartalom a 3%-ot éri el. Amennyiben viszont ez a szám 5%, illetve azon felül van, már kötött talajjal van dolgunk.- A talajok természetes víztartalmának és az egyes rétegek egymáshoz való viszonyának ismeretére nagy szükség van, hisz az előbbi a benne lévő, az utóbbi pedig az időlegesen vagy állandóan át- áramló vízmennyiségről ad fontos információt, ami a műtárgy elhelyezésénél befolyásoló tényező.

c) A talajfelszíni hatások

E kérdéskört különös figyelemmel kell tárgyalni, mivel a szabadtérben elhelyezett fa műtárgyaknál (pl. oszlop, ágasfa) a kiemelést követően jól látható, hogy a leromlás jellege, és a formai megjelenés tekintetében három rész különül el élesen. A föld feletti rész (szürke, némileg torzult, esetleg szétvált, de a főbb befoglaló formákat megőrző részlet), ezután következik a közvetlen talajszinti rész (általában 5-10 cm-es sávszélességű, szürkés barna színű, 2-5 cm mélységű körkörös bcrágódással), végül a talajból kikerült részről beszélhetünk, amely a berágódástól az alsó bütüig terjedő kissé duzzadtabb, a korhadás jellegétől függően barna-fehéres, esetleg sötét színű részlet. Az imént leírtak alapján a gyűrűs berágódás tehát közvetlenül a földfelszínen keletkezett. Ennek okai a következők:- Sajátos talaj feletti mikroklíma alakul ki ezen a szinten. A talaj és a lábazattő nagy mennyiségű, közvetlen és közvetett hősugárzást nyel el, ugyanakkor a közrefogó talaj a dilatációs lehetőségeit korlátozza. E folyamat a - természetes felületi vízlefolyásokkal és a kondenzált lég- nedvességgel párosulva számos szerkezeti változás egymásutánját idézi elő a dilatáció, illetve a duzzadás és kiszáradás jelenségeivel, s e víz - a magával sodort hordalékával a mechanikai koptatás művelete mellett az elbomlott anyagok kioldását is megkezdi, illetve folyamatosan végzi.- Kémiai és biológiai szempontból a legaktívabb zóna. Egyfelől lerakódnak a talajból kioldott, illetve a levegőből származó kémiai anyagok, másfelől sajátos biotóp alakul ki a területeken s a gombák külső és a faanyag lábazata felől induló belső támadása révén itt hamar szétesik a cellulóz is. Ennek következtében a hiányhelyeket kitölti a talaj, s a folyamat addig tart, míg az objektum lábazatáról a talajszintnél lekorhadva kidől.

d) A kémiai kártényezők

Tulajdonképpen a kémiai folyamatok mellett szó van itt a biokémiai és fizikokémiai folyamatok tárgyalásáról. Részben már volt ezekről szó az előzőekben is, de most más összefüggéseikben tárgyaljuk, hozzá kell tenni azonban, hogy ez a terület a legkevésbé ismert, és a legkevésbé kutatott ez idáig.- A levegőbe kikerülő égéstermékek az oxigénnek a kénnel és nitrogénnel alkotott vegyületeit tartalmazzák, amelyek közismerten kénessav - kénsav, illetve salétromsav formájában kerülhetnek vissza a földre, így az ott lévő műtárgyakra is. A szóbanforgó savak az összes szervesanyagot is megtámadják.- Komoly szerepe van itt ismét a víznek, hiszen mint a föld legtökéletesebb oldószere, a lebontott anyagok gyors oldatbavitelét képes elvégezni. Az előbb említett savas esőkön kívül, olyan anyagokat is oldatba visz, melyek pl. a madárürülékben találhatók (foszforsav), s ez a biokémiai lebontást végzi el. (Biotópok kialakulása.)- Szerepe van még a leépülésben, de kétségtelenül kisebb, a levegő CO2 és O (széndioxid és oxigén) tartalmának is. Előbbi akár gyenge savvá, szénsavvá alakulva, illetve karbonátok formá65