Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Tanulmányok - Janovich István: Szabadtéri múzeumi körülmények között elhelyezett fából készült tárgyak állagmegóvásának elméleti és gyakorlati kérdései
A fizikai hatások többsége olyan szerkezeti, felületi sérüléseket okoz, amelyek úgynevezett kaput nyitnak a faanyagon, és itt a betelepedő biológiai szervezetek, illetve a berakódó kémiai anyagok bontása révén kialakul a kárláncolatl Megkezdődik a szinte visszafordíthatatlan lebomlás. Természetesen az a), b), c) pontok alatt felsorolt hatások más-más módon jelentkeznek a földfelszín feletti, közvetlenül a felszíni, illetve a földben lévő elemeknél. a) A fizikai hatások- A Nap hő- és részecskesugárzása révén a hődilatáció és az UV-sugárzás (utóbbi roncsolja a pektinállományt és a felület szöveti régióját) szerkezetbeli elváltozásokhoz, s ennek eredményeként színváltozáshoz, repedések kialakulásához vezet.- A csapadék, víz, az elroncsolt szerves (pektin, csersav) ragasztó, védő és állománykitöltő anyagokat kimosva, a repedéseket mélyíti, szélesíti, a fa porozitását növeli s az egész test ellenálló képességét csökkenti. A téli időben a felületbe behatoló és ott megfagyott víz (10 tf. víz 11 tf. jéggé válik) fokozza a mechanikai sérüléseket, tovább repeszt! Szabadon álló oszlopok felső bütüjén ez a feltáródás igen gyorsan megindul.- A légköri nedvesség is káros hatással lehet, amennyiben nagy a páratartalom, illetve gyakori ennek szélsőséges határok közötti ingadozása. (A magas páratartalom a mikroszervezeteknek a legkedvezőbb életkörülményeket biztosítja, a páraingadozás viszont a vízgőz gyors áramlása révén oldási, illetve mikroszerkezeti elváltozásokat okoz.)- A légáramlás is elősegíti a gyors párologtatást de ugyanakkor a csavaró-nyíró energiája révén jelentős mechanikai sérüléseket is okozhat az egész fatestben.- A villámcsapás dinamikai és hőenergiája szétforgácsol, illetve gyújt, s az- égés a teljes szervesanyag állomány eloxidálásával a végleges megsemmisülést eredményezheti.- A faépítményeknél meg kell még említeni a használatból eredő mechanikai sérülések lehetőségét is. Ez műemléki, illetve szabadtéri múzeumi körülmények között nem elhanyagolható. Elsősorban szerkezeti csomópontok, nyílászárók, feljárók, lépcsők, járószintek, illetve működő berendezéseknél figyelhető meg ez a jelenség. b) A talajbeli tényezők Egységesen kijelenthetjük, hogy földbe kerülő objektumok, illetve azok részeinek beépítése előtt szükséges talajmechanikai vizsgálatot végezni, és minden esetben célszerű egy stabilizált - az ún. nőtt talajhoz képest-előre meghatározottan összekevert talajjal kicserélni azt a területet, ahova a fa részek majd kerülnek.- Az úgynevezett egyfázisú talajok vagy aerob (szellőző) vagy anaerob (nem szellőző) rendszerűek lehetnek. Az előbbiek kedvezők lehetnek, amennyiben egyéb paramétereik is jók, utóbbiak viszont mindenképpen elősegítik a befülledést és gyors lebomlást.- A kétfázisú talajok jellemzője, hogy a szilárd talajrészek közötti térben vagy csak levegő, vagy csak víz van. A fatárgyak elhelyezése szempontjából az utóbbi a jobb, hisz a csak levegős is időnként elvizesedik s ez a szakaszos fázisváltozás gyors károsodások kialakulását, illetve azok rövidtávú lefolyását biztosítja.- A háromfázisú talajokban a szilárd talajrészek között egyaránt megtalálható a levegő és a víz is. Ez a bennfoglalt levegő miatt nem előnyös, mert a lebomláshoz jó közegként szolgál.- A legideálisabb az úgynevezett légszáraz talaj, mert ez a környező levegő nedvességtartalmával állandó egyensúlyt tart.- A kötött talajok közül a közepesen kötött a jobb, mivel pl. egy sovány agyag viszonylag jó egyensúlyt tart a környezetével, ezzel szemben a gyengén kötött (homok), illetve az erősen kötött (agyag) az időjárási változásokat rendkívül drasztikusan követi, így a fatárgy is igen sok változásnak van kitéve, s ez gyors leromlást eredményezhet. 64
