Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Könyv- És Folyóiratszemle - Szemerey Tamás: Ha egy antik szekrény billeg...
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE Ha egy antik szekrény billeg ... Kitty Grime: Bútorok restaurálása és javítása (Origo-Press Kiadó, Bp. 1990) Jackson and Day: Régiségek gondozása és javítása (Novotrade, Bp. 1990) Boldog várakozással vettem tavaly a kezembe Kitty Grime: „Bútorok restaurálása és javítása” c. könyvét (Origo-Press kiadó 1990.). Az átlapozás utáni első benyomás: részletes ábrák, sok fénykép sok felirattal, magyarázó szövegbetétek mindenütt. Ez az, évek óta vártunk már erre! Aztán elolvastam. Egyszer, kétszer és végül harmadszor is. Első meglepetésemben - tisztelem és szeretem a könyveket! - ki akartam dobni. Másodszorra fel akartam jelenteni a magyar kiadás „alaposan gyanúsítható” tetteseit. A feljelentés indokolt volna (vajon van-e megfelelő § ?), mert egy szakkönyv az nem regény, mese, miegyéb, ami ha rossz, akkor az olvasó félre teszi és majd másikat keres helyette. A szakkönyv az útmutatás, sillabusz, ami szerint munkát kell végezni és emiatt tartalmáért óriási felelősség terheli a kiadót. A szakkönyv bizonyos elvárásoknak meg kell feleljen. Esetünkben évtizedek óta (több mint száz éve) rendszerezett, magyar nyelvű bútorasztalos szakmunkák állnak rendelkezésre, amelyek kellő részletességgel tárgyalják a tudnivalókat; alapanyagok, segédanyagok, szerszámok, szerkezetek, eljárások stb. A ma használt szaknyelv és nómenklatúra legalább 70 éves. Közel 20 éve folyik a múzeumokban a szakmán belül a restaurálás gyakorlatában nélkülözhetetlen etikai normák megfogalmazása és pontosítása, de a keretek már 10 éve is nyilvánvalók voltak. Ezek a restaurálás alapjai, amelyek nélkül a bútorrestaurálást megközelíteni nem lehet, mert ez mind fontos tartalmi elem. Nem csak a restaurálási, hanem még inkább egy restaurálást tanító könyvé. A harmadik olvasás során megkíséreltem a könyvet földolgozni és kideríteni, hogy miként lehetséges a szakszerűtlenséget és a dillettantizmust ilyen fokon ötvözni, ilyen mennyiségben fölmutatni. Mennyire szerettünk volna egy szakkönyvet. Most már van - mégis azt mondhatjuk: de jó volna ha nem lenne! Jobb volt amíg nem volt. Ide kívánkozik rögtön egy kiegészítő megjegyzés. Kezembe került közben egy másik szakkönyv is, Jackson and Day: Régiségek gondozása és javítása (Novotrade, 1990). Kíváncsian olvastam a bútorral foglalkozó fejezetet, a hasonlóság kísérteties... léhát a harmadik olvasás során elkészült a hibajegyzék is, ami az értelmetlen-érthetetlen szövegrészeket feloldó átiratokkal kiegészítve nagyjából a könyvvel azonos terjedelmű lett. Az elemzés során egymástól elég jól elválaszthatók voltak a szerző, a fordító és a lektorok által elkövetett hibák. A szerző a II. világháborút tekinti pl. a régi és a modern bútorokat elválasztó időhatárnak, így nem csoda, hogy lépten-nyomon alapvető szemléletbeli anomáliákkal kerülünk szembe. A zavart a fordítónak a témában való teljes és nyilvánvaló járatlansága csak tovább bonyolította. Nem tud különbséget tenni az „antik” és a „stílbútor” között sem, amely fogalmak pedig élesen válnak el mint korabeli bútor, illetve mint napjainkban, vagy régebben kb. 1850 után készült stílusutánzat, esetleg másolat. Az alapanyagok minden rendszert nélkülöző hibás és hiányos felsorolását a segédanyagok követik. Rétegelt lemezt Magyarországon nem a II. vh. után, hanem már az I. vh. előtt is használtak az asztalosok, huzalszeget, facsavart pedig éppenséggel már a múlt század elejétől fogva (22. o.). Nyilván Angliában is! Ez lenne a kormeghatározás?! Vajha egyszer ennyivel előzhetnénk meg Angliát bútorkészítésben! A kézit felváltó népi „lakkozás” (24; 46. o.), vagy a természetes és „műanyag” ragasztók korszakváltása (43. o.) ugyan milyen kormeghatározó szerepre számíthat a muzeális tárgyak körében? 144
