Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)
Képzés - Továbbképzés - Bóna István: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak 1991. évi szakdolgozatairól
BESZÁMOLÓ A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA HALLGATÓINAK 1991. ÉVI SZAKDOLGOZATAIRÓL Bóna István E tájékoztatóval az a célunk, hogy a kollégákat megismertessük a Főiskola Restaurátorképző Intézetének festő, kő és faszobrász szakán történt változásokkal, fejlődéssel - esetleg kudarcokkal. Fontosnak tartjuk, hogy élő kapcsolat alakuljon ki a gyakorló restaurátorok és az iskola között. Szeretnénk visszacsalogatni az itt végzetteket, tapasztalataikat felhasználni a képzésben, előadásokat kérni tőlük, és megismertetni velük mindazt, amit az iskola elért az elmúlt években. Az elmúlt évtized eredményeként a legkorszerűbb eljárások alkalmazásával színesedett a gyakorlati oktatás. Az összes szakon fokozatosan növekedett a felhasznált anyagfajták és módszerek száma. Ezzel együtt erősödött az elméleti, elsősorban a természettudományos képzés. Kétszer annyi lett a fizika órák száma, témájuk pedig gyakorlatiasabb lett. Finomodtak a vizsgálati módszerek, általános lett például az infra-kamerás vizsgálat, mikroszkópos keresztmetszet vizsgálat stb. Az oktatás gazdagodott a mikrobiológia tárggyal, melyet az ELTE TTK-n lelkesedéssel oktatnak. (Jelenleg fakultatív.) Átalakult a kémia oktatása is. Ám külső késztetések mellett nagy lendületet adott az elmélet előretörésének az 1985-ben történt követelményrendszer átalakítása. Ettől az évtől ugyanis minden végzősnek komoly szak- dolgozatot kell írnia - a gyakorlati restaurálást jelentő diplomamunka mellett - elég tág határok között választható témákból, lehetőleg önálló kutatásokat is belevéve. Ennek eredményeképp mostanra magyar nyelvű szakkönyvtárunk értékes szakmai anyaggal gyarapodott. Ajánljuk ezeket az írásokat a kollégák figyelmébe. Némi fenntartással és kritikával - ahogy az minden más szakirodalomra is vonatkozik -, nagyon hasznos olvasmányok ezek, segíthetnek konkrét problémák megoldásában is. E bevezető után értékeljük az 1991-es évben diplomázók munkáit. Az eddigieknél jobb szakdolgozatokat írtak, de a gyakorlati munkára nem maradt elég idejük és energiájuk. Elsőként a legkiemelkedőbb munkáról számolnék be, amelyet Jébert Katalin végzett Papp János kutatóvegyész vezetésével. Mintegy húsz, nálunk beszerezhető és általánosan használt festménylakk összehasonlító vizsgálatát végezte el. A lakkokból a kísérleti terveknek megfelelően számtalan mintát készített, ezeket megvizsgálta, dokumentálta, majd két különböző, általuk készített öregítő berendezésben 3000 órát öregítette őket. A két öregítő berendezés két különböző szituáció modellezésére szolgált. Az egyik, mely a ma gyártott legkorszerűbb speciális kanadai fénycső felhasználásával készült, az üvegen áteső napfény spektrumát sugározza. A másik egy közönséges fénycső felhasználásával egy lehetséges mesterséges megvilágítás hosszútávú hatásait kívánja vizsgálni. Mindkét berendezés bizonyos termikus terhelést is kifejtett, így a kísérletek komplex öregítésnek tekinthetők. A mintákat az öregítés folyamán és után műszeresen vizsgálták. Készültek infravörös spektrogrammok, pásztázó elektronmikroszkópos felvételek, összehasonlító lumineszcens fotók, sárgulásvizsgálatok, fénymikroszkópos vizsgálatok stb. Az így összegyűlt adatmennyiséget egy iskolai munkában képtelenség feldolgozni, ráadásul a vizsgálatokat folytatják az oldhatóságváltozások precíz meghatározásával. A mintegy két tanévet felölelő kísérletsorozat alapján így is terjedelmes kétkötetes mű született, mely részletesen ismerteti a vizsgált lakkokat, leírja az elvégzett munkát, tartalmazza az eredményeket grafikonok, fényképek, táblázatok és mágneslemezek formájában. Rövid, de egzakt és lényegre törő jellemzését adja az egyes lakkoknak. 137
