Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Képzés - Továbbképzés - Bóna István: Beszámoló a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatóinak 1991. évi szakdolgozatairól

Ez az igazán tehetséges évfolyam a diplomamunkáiban is nagyobb feladatokat vállalt, mint azt egyébként szokás.

Itt kell elgondolkozni a tanárok felelősségéről. Ebben az esetben azonban, amikor a tanárok előre látták, hogy a diákok túl nagy feladatot vállaltak, sokkal határozottabban kellett volna fellépniük ellene. El kell gondolkodni a gyakorlati munkák nagyságán is. Nem minden munkát lehet egy év alatt elkészíteni. Ilyenkor előre meg kellene határozni a feladatot, és azt, hogy mi az amit a diplomamunkában teljesíteni kell. így nem történhet meg, hogy befejezetlen munkákat kapunk. Ehhez azonban a tárgy tulajdonosának a segítő együttműködése is szükséges. Ezt a helyzetet meg kell értenie, el kell fogadnia, és biztosítania kell a restaurátor számára, hogy a kiállítás után a munkát befejezhesse. Ellenkező esetben sajnos le kell mondanunk az oktatás szempontjából fontos tárgyakról.

A szakdolgozatok elkészítésénél is stratégiát kell változtatni. Minél előbb és személyre szólóan kell megadni a témákat (jelenleg már több másodéves megkapta), hogy legyen idejük irodalom kutatására - ez egyben segítheti a nyelvtanulást - továbbá legyen idejük a gondolkodásra, tervezésre. A leadás időpontját korábbi határidővel kell megállapítani, hogy ne egyszerre zúduljon minden teher a diplomázóra. Ellenőrizni kell, hogy a dolgozat az előírt ütemezésnek megfelelően készüljön, és azt, hogy a befektetett idő és energia ne hátráltassa a gyakorlati munkát. Bár ily módon takarékoskodunk a diákság energiájával, ugyanakkor a tanárok terhelése növekedni fog.

Az előbb említett dolgozat mellett még két kitüntetett munka született. Az egyik Juhász István mikrobiológiai témájú dolgozata. (Témavezetők: Farkas István és Szalay Zoltán.) A másik Pásztor Gábor írása és video filmje a modern, alacsony nyomású asztalon folytatott vászonkép konzerválásokról. (Témavezető Bóna István.) Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy idő híján ők nem tudtak tehetségüknek megfelelő esztétikai helyreállítást bemutatni, képeiket a védést követő nyár folyamán fejezték be.

Juhász István vászonképek mikrobiológiai károsítóival és az ellenük való védekezéssel foglalkozott. Egy beázás során erősen károsodott Télepy Károly képből vett mintákat, melyekből az ELTE TTK laboratóriumában számos baktérium és gombafajt tenyésztett ki. Izolálta a fontosabb fajokat, majd közel 200 tenyészet birtokában tesztelt különböző mikrobaellenes anyagokat. Bár a vizsgálatok egy konkrét képre vonatkoztak, a belőlük levonható tapasztalatok részben általánosíthatók, részben további kutatások témái lehetnek. Ezek után leírja a kísérleteket, értékeli a védőanyagokat a kapott eredmények szerint. A dolgozat függelékében részletesen ismerteti a felhasznált vegyszereket.

Pásztor Gábor régóta foglalkozott az alacsony nyomású asztalokkal és dublírozással. Mivel Főiskolánkon 1986 óta van egy ilyen berendezés, adott volt a lehetőség vászonképeken is kipróbálni. Először értéktelen, de nagyon rossz állapotú képekkel próbálkozott. Hamar meggyőződtünk a készülék előnyeiről, kíméletességéről és sokoldalúságáról. Az is kiderült, hogy a külföldön szokásos feszítőkeretek elengedhetetlenül szükségesek a munkához, nélkülük a kép akár el is pusztulhat. Káló Jenő mérnök úr, az alacsony nyomású asztal építője, velünk konzultálva megszerkesztett egy kísérleti keretet, melyet felajánlott az intézet oktatási feltételeit javítani hivatott „Donátor” Alapítvány javára. így a teljes felszerelés együttes birtokában olyan konzerválási - képsimítási - feladatot sikerült megoldanunk, amelyet az előző hagyományos eljárásokkal nem tudtunk.

A sikeres munka után úgy határoztunk, hogy ezt a korszerű eljárást beiktatjuk a tanrendbe. Ezután a restaurátor hallgatóknak már természetes lesz a dolgozatban leírt dublírozások folyamata, ugyanúgy, mint a kollégáknak a vákuumasztalon végzett viasz-gyantás dublírozás. Nálunk is az a tendencia, ami már a fejlettebb országokban régen működik: a viasz-gyantás eljárás visszaszorult, csak akkor alkalmazzák, ha valóban az a legjobb megoldás.

A szakdolgozathoz készült video oktatófilm is.

Csala Ildikó a „Jelenések könyvének ikonográfiái ábrázolásai” című dolgozatában Entz Géza vezetésével alaposan feldolgozta az apokalipszissel kapcsolatos ábrázolásokat. Értelmezi a jelképeket, s minden egyes lépcsőnél külön foglalkozik három kiemelt apokalipszis ciklus vonatkozó részével.

138