Műtárgyvédelem 20., 1991 (Magyar Nemzeti Múzeum)

Műtárgykörnyezet - Kissné Bendefy Márta: Megfelelő műtárgykörnyezet kialakítása nem megfelelő körülmények között a római Pigorini Múzeumban

6. kép. Nagyon érzékeny, háncsból fonott kalapok tárolása zárható fémszekrényben, fehérítetlen vászonból varrt, kiemelhető zsákokban Storage of very delicate hats made of bast, in metal-boxes, in lift-out bags made

of unbleached linen

tozásainak hatását a műtárgyakra. A raktár régi berendezését nagyrészt nyitott fémpolcok alkották. Ezeket is felhasználták, részben zárt dobozok tárolására, részben „zárhatóvá” alakítva. Ezt az átalakítást az tette szükségessé, hogy a gyűjteményben sok néprajzi textil van, melyeket pormentesen kell tárolni, viszont új, zárt szekrények vásárlására nem volt pénz. A megoldás igazán olcsó és egyszerű. A polcokat minden oldalról tépőzáras csíkkal rögzített polietilén fóliával zárták le. Ezekben a „szekrényekben” savmentes papírral borított tárolóhengerekre tekerve, fehérítetlen pamut védőhuzattal borítva helyezték el a síktextíliákat. A fóliára kívülről egy kartont rögzítettek, melyen leltári számmal feltüntették a tárgyak adatait, így megkönnyítve azonosításukat. Természetesen a fólia légmentesen lezárta a polcokat, így megvolt a veszélye annak, hogy a relatív légnedvesség növekedésével olyan mikroklíma alakulhat ki, mely kedvez a penészgombák növekedésének. Ennek elkerülésére minden szekrény belső terében elhelyeztek egy folyamatosan működő páramérőt.

Nagy örömmel hallottuk, hogy az első év eredményeként ellenőriztek, kezeltek és biztonságba helyeztek kb. 31 000 néprajzi tárgyat, 1200 könyvet és 1600 fotólemezt. Remélhető, hogy hamarosan a légkondicionált raktárhelyiségek és korszerűen felszerelt, kibővített restaurátor műhely kialakítására is lesz pénz.

Tudom, hogy a fent említett tárolási módok ötletesek ugyan, mégsem rendkívüliek, hisz jóné- hány hazai múzeumban alkalmaznak hasonlókat, vagy még korszerűbbeket. Számomra mégis igen nagy élmény volt ez a látogatás. Elsősorban nem is a gyakorlati megoldások tettek rám nagy hatást, hanem üdítő volt látni, mennyire nem jár tekintélyvesztéssel az, ha egy igazgató kikéri kollégái és más szakemberek véleményét. És ha nem csak kérdez, hanem oda is figyel a javaslatokra, megszállott híveket tud maga köré gyűjteni. Az egy hetes látogatás végén Scichilone úr így búcsúzott tőlünk: „Ne feledjék, a látogatók csak egy részét látják a múzeumnak. Nagyon könnyű népszerűséget szerezni új, mutatós kiállítások megnyitásával, de aki életét a múzeumügynek szentelte, jelentősen többre vágyik. És ami igazán fontos, az a színfalak mögött van.”

130