Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Koncz Pál: A veszprémi tobak mesterségről
goztak vele. A munkába vett bőr szélét az un. nyujtóráma /keret/ szélébe fogatták. A nyújtást minden irányban, mindkét oldalról elvégezték . Mivel a szattyán minőségét annak szine alapján Ítélték meg, a színezés igen fontos volt. Természetesen színezésről és nem festésről van szó! A színezőanyagok általános elterjedtsége, és azok egyedi variálhatósága miatt részletezésük szükségtelen, elegendő annyit elmondani, hogy ezek részint növényi színezékek, részint fémpácok, ill. ezek kombinációi voltak. Fekete színnél a vas- és rézsókat égetett kenyérhéjjal és más kormokkal is keverték. A színezés módszere váltakozva a festés, bemerítés és a zsákos-, töltő festés volt. A színezés ráncositó, szárítói hatása miatt utóbb ismét simítani és nyújtani kellett a készbőrt. Ezúttal már nem rámán és nem hónaljvassal, hanem kiterítve, lefektetve és un. taszitóvassal. Ez a taszító szerszám készült réz betéttel és üveg-betéttel is. Ilyen üveg-szerszámmal fényezést is végeztek. A bőrt inkább csak simító, nyújtó taszítás után a puhitás következett. Az eszköz a fodoritó fa /németül Pantofl/. Sima, vagy érdes, rovátkolt felületű, papucs-, vagy csónak alakú eszköz, melynek bőr fülébe a mester kezét bebujtatta, majd a szerszám túlsó végén lévő fogantyút megmarkolva, erőteljes vasalással, simítással dolgozott úgy,- hogy a bőrt kétrét hajtotta. A következő művelet a fényezés, fényesités volt a fényesítő bakon. A bakon hosszában egy körtefa-lécet süllyesztettek be, ezen kétoldalt leszorítva, mozgatva, egy simító faruddal, vagy simító golyóval dolgoztak. Veszprémben a tobak e műveletet sikálás- nak nevezte. A munka később primitiv "géppel" folyt, aminek fényező vas-, vagy üveg betétje a plafonra erősített, mozgatható farud végére volt szerelve. Ezek a gerendás fényezők elterjedtek voltak a festett textil- és papírtapéta készítőknél is.» Végül néhány szót szólnék a tobak mesterség Veszprémben történt kialakulásának eredetéről. A kordoványosság az arab Észak-Afrikából ibériai közvetítéssel került Európába, igy Magyarországra is; közismert, hogy neve a közbenső, cordobai' állomást őrzi. A 16-17. században Európában is differenciálódott a kordovány- és szattyánkészités. Végső soron ismét az arab, ill. török Afrika és Kisázsia a forrás. Mint áru, a levantei kereskedés révén, mint ipar, az ipari kémeknek köszönhetően terjedt el. 157
