Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Beöthyné Kozocsa Ildikó: A középkori kódexek restaurálásának néhány problémája és eredményei az Országos Széchényi Könyvtárban
kódexek. Minden kötetet mikrobiológusok és vegyészek vizsgáltak meg, majd az analizis eredményét Írásba foglalták. A vizsgálat nem könnyű, mert a mintavétel nem károsíthatja a kéziratok anyagait. Az eredmények szerint a legsúlyosabb károkat a mikrobiológiai tényezők okozták, ezek között is leggyakrabban a Streptomyces fimicarius törzsek, valamint a Penicillium Alternaia fajok pusztítottak. A mikrőbák a pergamen kollagén rostjainak és a hordozón lévő tinták, festékek kötőanyagainak degradációját okozták. A folyamatot elősegítette a pH érték kismértékű csökkenése, amely feltehetően légköri hatásokra keletkezett. A kódexlapok felületét a penészgombák elszinezték, a pergamen elvékonyodott, meggyengült, végső esetben a bőrszövet teljesen elpusztult. A papirkódexek kevesebb kárt szenvedtek, mint a pergamen kéziratok, amely tény valószínűleg a pergamen nedvességgel szembeni nagyobb érzékenységére utal. A penészgombák és baktériumok jelenlegi aktivitását vizsgálva kiderült, hogy ma már csak elvétve lehet kitenyészteni és aktivitásra serkenteni a gombatelepeken megmaradt spórákat. Feltehetően a nedvességutánpótlás hiányában a telepek kiszáradtak, sejtjeik részben vagy teljesen tönkrementek. Érdekes jelenség, hogy a kéziratokon a jellegzetes vörös és bíbor elszíneződésben megnyilvánuló és súlyos elváltozásokat okozó Streptomyces fimicarius törzsek elkerülték a lámpakormot tartalmazó tintát, u.i. a betűk és közvetlen környezetük mentén nincs vöröses elszíneződés. Más kódexeken viszont éppen a betűk károsodtak: a tinta kötőanyagának lebomlása következtében a setük elhalványulnak, leperegnek a hordozóról, sokhelyütt a pergamen elvékonyodott illetve kilyukadt. Feltételezhetően a kódexeken fellelhető vegyi bomlás csak másodlagos jelenség és elindítója a baktériumok, gombák tevékenysége volt. A károsodások okainak felderítése után sorravpttük az eddig ismert esetleg szóbajöhető konzerváló eljárásokat. Ezek vázlatosan felsorolva a következők: fertőtlenítés gázzal vagy oldatokkal, a csonka részek kiegészítése uj papírral vagy pergamennel. A meggyengült részek természetes vagy szintetikus szövetekkel való befedése /kasirozása/, a levelek átitatása különféle szilárdító oldatokkal. A sérült miniatűrök festékeinek és aranyozásának restaurálás alatti vagy végleges rögzítése. Papír alapanyagú kéziratoknál nincs különösebb probléma, hiszen azok megfelelő japánpapirral vagy papirpéppel kiegészithetők. A színezékek levéd86