Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Szocialista országok történelmi, kulturális és muzeális műemlékeinek restaurálására alakult munkacsoport előadásai - Surgin, I. N.: A népi építészeti emlékek megóvásának alapvető építészeti elvei szabadtéri múzeumok szervezésénél

SURGIN I. N. :

A NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK MEGÓVÁSÁNAK ALAPVETŐ ÉPÍTÉSZETI ELVEI SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZERVEZÉSÉNÉL

A feltartóztathatatlan műszaki fejlődés mellett, amikor az ember környezete olyan gyorsan változik, különös fontossággal bir a múlt kulturális örökségének megóvása.

Az ilyen örökség fontos részét képezi a népi épitészet, azaz az épitészeti alkotások közül azok, amelyekben a tartós, néprajzilag megalapozott, helyi épitési szakma hagyományai uralkodnak, s amely reprodukálja a települések, lakókomplexumok és egyedülálló létesítmények évszázadokon át kialakuló település tervezési, térfogati- és térelrendezési sémáit, reprodukálja az épitészeti-tájképi modellek hagyományos rendjét. A népi épitészet ezen vonásai leginkább a falusi jellegű településekre jellemzők.

A szabadtéri néprajzi múzeumokat úgy kell vizsgálni, mint a népi épitészeti örökség megóvásának és felhasználásának lehetséges, bizonyos esetekben nélkülözhetetlen, de távolról sem egyedüli eszközét.

Megóvásának problémáját egészében kell vizsgálni, mégpedig: a műemlékek anyagának fizikai állapotát, az épitészeti- és térbeli kapcsolatokat, valamint az etnográfiai és a természeti környezettel való kapcsolatot.

A szabadtéri múzeumok és műemlékek az értékmegóvás eszközeinek rendszerében

A népi épitészeti műemlék fogalmának meghatározása.

A népi épitészeti műemlékekhez tartoznak a következők:

a/ a hagyományos funkcionális és vizuális kapcsolatokat megőrző lakott helyek csoportos rendszerei;

b/ a tárgyi-térmegosztő környezet épségét megőrző lakott települések /vagy azok részletei/;

263