Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Szocialista országok történelmi, kulturális és muzeális műemlékeinek restaurálására alakult munkacsoport előadásai - Surgin, I. N.: A népi építészeti emlékek megóvásának alapvető építészeti elvei szabadtéri múzeumok szervezésénél

c/ ritkaságuk miatt a XIX. századnál régebbi összes népi

építészeti létesítmények, komplexumok, együttesek /a lakó-, gazdasági objektumok vonatkozásában - XIX. század második feléig/,függetlenül azok állapotától. Mivel a fa, mint épitóanyag nem hosszú életű, igy az összes létesítmény gyors és pótolhatatlan pusztulásra van Ítélve;

d/ lakott települések, lakó-, gazdasági, termelési és

egyházi épületek, műszaki létesítmények, kisebb építészeti formák, amelyek épitésük ideje szerint a XIX. század második feléhez, a XX.század elejéhez tartoznak és legalább egy sajátossággal rendelkeznek az alább felsoroltak közül:- kiemelkedő építészeti-művészeti jellemzők;- archaikus vonások szerkezetükben, struktúrájukban, díszítésükben;- az adott területnek, régiónak, népnek megfelelő legjellegzetesebb kifejezési formái; tervezés, térbeli szerkezet;- egy építészeti típus általuk képviselt egyedisége;- ezen objektumok által létrehozott építészeti komplexumban a tervezési és funkcionális kapcsolatok egyedülálló épsége;- más szociális - osztály-környezetből átvett építészeti elemek korlátozott átdolgozása;- a környező természetes /vagy' mesterséges/ táj rendező szerepe.

1.2. A népi építészeti műemlékek védelmének módszerei

A népi épitészeti műemlékek védelmének szervezési módszerei a következőképpen rendszerezhetők:

a/ a műemlékek elhelyezése szerint;

b/ felhasználásuk szerint.

a/

A műemlékek elhelyezése szerint a védelemnek az alábbi két módszerét alkalmazzák:- a műemlékeket "in situ" védik, azaz természetes körülmények között, az eredeti, történelmi helyen;

264