Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Vegyes Restaurálási Témák - Balassa M. Iván: Szabadtéri Néprajzi Múzeum
BALASSA M. Iván: SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEUM A magyar szabadtéri múzeumok története, éppen úgy, mint Európa más, elsősorban északi részén, a múlt század végén kezdődött. Nemcsak időben egyezik meg az első magyarországi parasztházak felállitása, de nálunk is kiállítások keretében került erre sor. Közismert, hogy a XIX. század második felében, végén az úgynevezett Világkiállításokon tűntek fel, előbb az úgynevezett egzotikus /Európán kivüli/, majd az európai paraszti épületek. 1873-ban a Bécsben rendezett Világkiállításon már szerepeltek a magyarországi berendezett parasztházak, de az igazi előzmény Budapesten, 1896-ban volt, a magyarok Kárpát-medencében való letelepedésének looo éves évfordulójára rendezett kiállításon. Itt egy "Néprajzi Falu"-t állítottak fel, amely 24 teljes paraszt- udvarból állt, templom, községháza, stb. tartozott hozzá. Ezek az épületek többnyire másolatok voltak, de kiválasztásukat komoly tudományos előkészítés előzte meg - a kor egyik kiemelkedő etnográfusa, Jankó János vezetésével. Sajnos ezt a szabadtéri múzeumot 1896 őszén, a kiállítás zárásakor lebontották - csak a berendezések maradtak fent, ezt ugyanis megkapta a Néprajzi Muzeum, illetve annak jogelődje. A későbbiekben ez alkotta a m'uzeum magyar néprajzi gyűjteményének alapját. A biztató kezdet nem folytatódott. Bár etnográfus generációk szorgalmazták a magyar szabadtéri muzeum megalapítását, nemegyszer konkrét terveket is kidolgoztak, épületeket szemeltek ki áttelepítésre, mégis az első világháború és az azt követő magyarországi események, a gazdasági válság, és sorolhatnánk még a’tényeket, megakadályozták a tervek valóra váltását. Mindössze elszigetelt, kis léptékű kísérleteket sikerült megvalósítani. így Magyarország a szabadtéri múzeumok létrehozásának csak a harmadik európai korszakába kapcsolódott be, amely korszak az 195o-es évektől számítható. Ekkor szinte egyszerre fogalmazódott meg az igény egy központi, az egész magyarországi népi kultúrát bemutató, és az úgynevezett regionális, azaz csak egy-egy kisebb tájat, közigazgatási 217
