Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Chahine, Claire - Vilmont, Léon-Bavi: Vízzel átitatott bőrök szárítása
kell választani, hogy jő hatásfokot érjünk el. Emlékeztetünk arra, hogy a deszorpció feladata, hogy eltávolítsa a vizgőz utolsó nyomait és a kötött viz egy részét, hogy csökkentse a lehető legnagyobb mértékben a maradék nedvességtartalmat. Ez a lehető legkisebb parciális gőznyomást teszi szükségessé a száritókamrában, tehát jó vákuumot. Jóllehet aránylag csekély Joule-mennyiségre van szükség, mégis egy magasabb hőmérséklet - de azért alacsonyabb, mint a károsítást okozó -, gyorsítja a folyamatot. Hogy csökkentsük a deszorpciót, ami a bőr zsugorodásának okozója, és ami a szublimációval egyidőben megindul, érdekünk, hogy ne válasszunk túlságosan alacsony vákuumot és ne fütsük túlságosan a mintát a száritás folyamán. A kísérlet során sikerült egy kompromisszumot találni és a következő szárítási paramétereket állítottuk fel az archeológiái bőrök jó szárítási eredményeihez. Ha figyelembe vesszük, hogy a liofilizálást -4o C° hőmérsékleten végezzük, a jég felett uralkodó vizgőznyomás 0,086 mm Hg.o.. vagy o,13 mbar /lásd 3. ábra/, akkor a száritótérben a nyomást o,o7 mbar közelében tartjuk levegőinjektálást alkalmazva /o,o5 és o,l mbar között/. 3. ábra Vizgőznyomás jég fölött Másrészről a fütőlapot, ami a szublimációhoz szükséges energiamennyiség közlésére hivatott, csak igen enyhén szabad melegíteni. Ezért hőmérsékletét -2o C°-ban határoztuk meg két óra időtartamra, majd 0 C°-ban egy órán keresztül, csökkentett fűtési intenzitással /5o %-os ciklikus adagolással/. Ennek az időtartamnak a végén letörjük a vákuumot, és a mintát még néhány óra hosszat 2G
