Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bőrrestaurálás - Konzerválás - Chahine, Claire - Vilmont, Léon-Bavi: Vízzel átitatott bőrök szárítása

/legalább 4 óra hosszan/ a száritótérben hagyjuk, hogy a kondicionálás bekövetkezzék még mielőtt a környezeti atmoszférának kitennénk .

Az ideális az volna, ha követni tudnánk a minta hómérsékletét, de túl azon a nehézségen, hogy a hőmérsékletet a szublimációs frontban kellene ismerni, ami lépésről lépésre változik a szárítás folyamán, a bőr formája is lehetetlenné teszi ennek a műveletnek kellő pontossággal történő megvalósitását.

A bőrbe kötött könyvek liofilizálásánál, ha műanyag fóliával takarjuk a bőrt, használhatjuk a papirkötegek kezelésére kidolgozott technikát /3. /, az iratok hőmérsékletét -4o C°-ra csökkentve és a fütőlapot csak igen enyhén melegitve.

Ilyen kezelés mellett, a bőrök legnagyobb része nincs zsugorodásnak kitéve. Ugyanakkor azonban fel kell hivni a figyelmet arra a tényre, hogy bizonyos esetekben lehetővé kell tenni az archeológiái bőrök bizonyos mértékű.zsugorodását. Egyes műtárgyak ugyanis túlzottan savas közegben tárolva, vagy túlzottan károsodva, erősen duzzadtak lehetnek, ami azt jelenti, hogy nedves állapotban méreteik nagyobbak a kiindulási méretnél. Ebben az esetben túlzott hibát követnénk el a zsugorodás számításánál.

Másrészt egyes erősen károsodott könyvkötőbőrök, vagy azok, amelyeket káliumkarbonát oldattal vagy egy savas oldattal márványoztak, mint az szokás volt a 18. sz-tól kezdve másodosztályú bőröknél, az árvizkor vizzel való érintkezés során igen erős károsodásnak vannak kitéve. Ilyenkor nem lehet megakadályozni a többé-kevésbé jelentős zsugorodást a száritás során, sem pedig a hát és a táblák szétválását.

21