Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Halász Csiba Éva: Szempontok a múzeumi bőrtárgyak módszeres vizsgálatához
akkor vetődik fel, amikor például a francia szóhasználat a nyers bőr kifejezést /peau/ alkalmazza a kikészített "kis állatok bőrére" is - ami tehát logikusan "készbőr" /cuir/, mig a készbőr kifejezést csak a "nagy állatok" kikészített bőrére használja. Azt, hogy pontosan mit érthetünk kis ill. nagy állatok alatt, és például a gyakran alkalmazott hal - vagy hüllő féleségek melyik kategóriába esnek, nos ezt a kérdést jobb, ha itt nem is feszegetjük! A kikészített bőrt /irreverzibilitás!/ alapvetően meg kell /kellene/ különböztetni - már az elnevezését illetően is - a nem cserzett, vagy ahogy Gansser elnevezte "pseudo-cserzés"-t elszenvedett bőröktől! Ez esetben ugyanis többé-kevésbé jogosan beszélhetünk "nyersbőrről" /peau/ a szándékolt a ténylegesen végbement fiziko-kémiai átalakítás hiánya következtében. A "cserzés" kifejezés, mint általános érvényű megjelölése a nyersbőr készbőrré alakitási folyamatának - függetlenül az alkal mázott eljárás milyenségéből,>vagy is hogy valójában cserzésről vagy egyéb folyamatról van-e szó - szinte valamennyi európai nyelvben közhasználatú. A magyarázat részben kézenfekvőnek tűnik, hiszen Európában valóban a legjelentősebb bőrkikészitési mód a növényi cserzés volt, bár meg kell jegyezni, hogy az ásványi vagy zsircserzés, ill. a kettő kombinációja legalább olyan elterjedt volt mint a növényi cserzés! Ennek alátámasztásául hadd hozzak fel néhány példát a francia bőripar történetéből! - Etienne Boilau, Párizs város elöljárója, a 13. sz. során irt müvében, a Mesterségek Könyvében /Livre des Métiers/ például elemezvén az időszak céhes tömörüléseit, a "tanneur" - timár és a "mégissier" - fehér timár mesterségeket az elsőrendűen fontos mesterségek között emliti. A közepesen erős /fontos/ mesterségek között pedig a. következő bőrmegmunkáló céheket sorolja fel: -"pelletier-fourreur" /nyersbőr kereskedő és szőrmésbőr-kikészitő/; - "corroyeur", vagyis a már cserzett bőrök végső kikészitését végző mesterek tömörülése; a "parcheminier" vagyis pergamenkészitők korporációja; s végül a "doreur en cuir" és "tainturier en cuir", azaz bőraranyo zők és bőrfestők céhe. s' A 18. sz. enciklopédistái e fent emlitett listát még a következő bőrös mesterségekkel egészítették ki: "Chamoiseur", vagyis a zsircserzés egyik európai változata; "Hongroyeur, azaz
