Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Halász Csiba Éva: Szempontok a múzeumi bőrtárgyak módszeres vizsgálatához
a magyar-módra történő bőrkikészítés, ami a 16. sz. közepétől honosodott meg Franciaországban; és végül a "Maroquinier", vagyis a hires marokkói bőrök készítői. A felsorolás nem teljes igényű, hiszen akkor még számos hosszabb-rövidebb életű bőrkikészítő céhet kellene felsorolni; azonban igy is elég bizonyítékba van a növényi cserzés szerepének viszonylagosságának az egyéb eljárások mellett. Végül az elnevezések "zűrzavaráról" valamit: a különböző időszakokban keletkezett bőr nevek ugyanis ahelyett, hogy eligazításul szolgálnának az anyag identitását illetően, jórészt csak megnehezítik a területen kevésbé jártas személy tájékozódási igényét! Az az elvárás ugyanis, hogy tisztában legyünk azzal, hogy milyen állat bőréről és milyen cserzéstipusról beszélhetünk egy-egy bőrféle esetében, úgy gondolom jogos, sőt szükségszerű igénye lehet a területen dolgozóknak! Egy rövid felsorolás érzékletessé teszi a problémát: 1. A bőr nevek gyakran a bőrkikészítés technikájára ill. a kikészítő mesterség nevére utalnak. így pl. a "cuir mégie", a mégissier-ék által készített bőr, a "cuir hongroyé" a magyar-módra kikészített bőr. 2. Gyakran azonban a kikészítéshez használt anyagféleség , vagy maga a kikészitési technika adja a bőr nevét: pl. "cuir vernie" /lakkbőr/; "chevreau glacé" /glaszé kikészitésü kecskebőr/; "veau ciré" /vixos borjubőr/. Jobb esetben mint láthatjuk megjelölve a felhasznált állatféleséget is! 3. Az elnevezés tapadhat bizonyos ország vagy földrajzi egység nevéhez is, pl. a hires cordobai bőr esetében /cuir Cordou/; vagy az említett marokkói bőr /maroquin/; de ismeretes a francia bőrlistán az orosz bőr /cuir Russie/,,vagy a Havasalföld bőre /cuir Valachie/ de általános az angol, német vagy svéd bőr elnevezése is. 4. A felhasználás módja, vagy az alkalmazási terület szintén válhat névadóvá, példa erre a hires középkori technika az u.n. "főzött bőr" a "cuir bouilli", amelyet elsősorban az edényféleségek és tokok készítésénél alkalmaztak. Ezzel szemben a "cuir industriel" az ipari:bőr, vagy a "cuir a courrois" /szijbör/ vagy akár a talpbőr /cuir a semelle/ egyértelműen az alkalmazási területet jelölik meg. 140
