Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Bőrrestaurálás - Konzerválás - Halász Csiba Éva: Szempontok a múzeumi bőrtárgyak módszeres vizsgálatához
réti, néprajzi és régészeti kutatóknak, akik e problémával szembe-^ sülve gyakran teljesen tanácstalanul állnak a kérdés előtt. E területen, úgy gondolom, fontos teendők várnak a szakemberekre, s a szakmaközi együttműködés - vegyészek, történészek, restaurátorok és a bőripar kutatói között - különösen gyümölcsöző lehetne! Javasolni szeretném tehát a konferencia közönségének jóváhagyásával, hogy e téma elemzésére hozzanak létre egy szakértői munkabizottságot, akik elkészithetnék a különböző bőrkikészitési eljárások történeti és geográfiai atlaszát! E témával kapcsolatban, hadd emlitsek meg még egy olyan gyakorlati problémát, amellyel minden bőrrestaurátor szinte nap mint nap találkozik, s ez éppen az alapanyag minőségével, cserzés- módjával függ össze! Nevezetesen, a történeti vagy néprajzi tárgyak restaurálásánál alapvetően szükség lenne az eredetivel megegyező, vagy legalábbis közeli kikészitésü és eredetű bőranyag felhasználására. A bőripar kevéssé vagy egyáltalán nem tud választ adni az ilyenfajta speciális igényekre! Nézetem szerint, a fentiekben javasolt szakértői bizottság - már összetételénél fogva is - hatékonyabban működhetne, mint az egyes elszigetelten dolgozó restaurátor. Érdemes néhány szót szólni a különböző tipusu bőrkikészitő mesterségekről és a készbőrféleségek történeti elnevezéséről. A szakkifejezések "zűrzavara" Ezúttal nem elsősorban a technológiai kérdésekre kivánok utalni, mint tettem ezt az előbbiekben, hanem szeretném felhivni a figyelmet olyan tipusu problémára, amit röviden szólva az elnevezések "zűrzavarának" titulálhatnánk, s ebből következően a területen végzendő valamennyi munkálatot - különös 'tekintettel a múzeumi munkára - nagymértékben megnehezítik. Kezdhetném a sort rögtön a két leggyakrabban használt alapkifejezéssel, a "bőr"-rel és a "cserzés"-sel. A magyar nyelv nem tesz különbséget a bőr, mint élő anyag, vagy kikészítésre váró alapanyag, illetve a késztermék elnevezése között. Ezzel szemben a francia nyelv - s vele együtt a legtöbb idegen nyelv - megkülönbözteti a nyersbőrt /peau/ a készbőrtől /cuir/. Idáig ez nem is okoz különösebb problémát, a kérdés 138
