Múzeumi műtárgyvédelem 19., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Bőrrestaurálás - Konzerválás - Chahine, Claire - Vilmont, Léon-Bavi: Vízzel átitatott bőrök szárítása

1. ábra Vázlatos rajz, amely mutatja a különbséget: a/ egy száraz rost;

b/ egy, a semleges tartományban megduzzadt rost; c/ egy ionos oldatban megduzzadt rost között.

Éppen ezért egy ilyen vizzel átitatott bőr nem száritható szabadon a levegőn anélkül, hogy jelentős károsodást ne szenvedjen. Glikolnak, ennek a kétértékű alkoholnak a bevitele, ami bizonyos mértékben képes a viz helyett megkötődni a kollagénen, megakadályozza a szerkezet összeomlását.

Ezzel szemben az átnedvesedett könyvkötőbőr száritása nem jár ezzel a kockázattal, ugyanis csak csekély mértékű zsugorodást lehet észlelni: ugyanakkor egy higroszkópos anyag adagolása javíthatja a megszáritott bőr megjelenését.

A viz fontos anyag a bőr lágyságának és hajlékonyságának biztosítására. Ezért bizonyos mennyiséget kell tartalmaznia, hogy a mechanikai tulajdonságokat megőrizze. Ezt a vízmennyiséget különféle energiaszintü mechanizmusok kötik meg. Csak egy töredék rész kötődik kémiai kötéssel a kollagénhez, ez az u.n. kötött viz. A legnagyobb részt egyszerűen csak adszorbeálja és csak gyenge kölcsönhatások érvényesülnek. A nedvességtartalom változik a relativ légnedvesség függvényében, amellyel a bőr egyensúlyban van, és ezt egy adott hőmérsékletre vonatkoztatva a szorpciós-deszorpciős görbék /izotermák/ adják meg. Úgy becsülik, hogy az optimálisnak Ítélt 14 % nedvességtartalmat 55 % rel. légnedvességnél 18 C° hőmérsékleten lehet elérni, A bőr száraz légkörbe téve vészit a nedvességéből; a vizfelvevő képessége viszont függ a károsodás mértékétől és a szárítás fokától.

A bőr száritása folyamán tehát csak a felesleges mennyiségű

12