Múzeumi műtárgyvédelem 18., 1988 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Restaurátorképzés - Rehbaum, Dietrich: A restaurátorképzés pedagógiai szempontjai

alázatosság a műalkotással szemben, tartózkodó magatartás, szub- tilitás, kitartás, tudományos alaposság, tisztesség, rendszeretet, tisztaság.

Jóllehet, már a restaurátori tanulmányok jelöltjeinek kiválasz tásakor figyelnek a jellembeli adottságokra, mégis ezeknek teljes formálása még intenzivebb, aprólékos pedagógiai munkát igényel, aminek terhét lényegében az oktatószemélyzetnek kell viselni.

A tanerők legnagyobb részének nem kellene feltétlenül pedagógiai minősitéssel rendelkeznie, miután hivatásukhoz elsősorban és döntően a szakmai ismeretek kerülnek mérlegelésre. Ebben mutatkozik egy nem alábecsülendő probléma és bizonyára nem véletlen, hogy eddig kevesen szóltak hozzá a képzés pedagógiai kérdéseihez.

Egy képzés csak akkor lehet eredményes, ha az ismeretek közlése és a készségeknek a kifejlesztése ésszerűen párosul nevelési eszközökkel.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tantestület a maga egységében, de éppúgy az egyes oktatói személyiségek gondolkodásmódjukkal és példamutatásukkal erős hatást gyakorolnak a fiatal restaurátorok jellembeli fejlődésére. Amilyen mértékben sikerül a tanerőknek szak mai üzenetüket a kulturális örökségünk megőrzésére és ápolására hivatott szakemberek kiképzése közös céljának szolgálatába állitani és amilyen mértékben sikerül megértetni a jövendő restaurátorokkal azt a munkaelvet, amely a restaurálási feladatok biztos uralásához a művészi meglátás, a tudományos alaposság és kézműipari jártasság komplikált összefüggései révén szükségesek; olyan mértékben lesz birtokában valamely tanintézet végzős hallgatója annak a szakmai etosznak, amelyet a tanintézet a nyilvánosság irányában, mint minőségi bélyeg magáénak vallhat.

Mindent felölelő tudás és ismeret egy oktatónak nem elegendő, hanem szakterületén tevékenykednie kell és magát folyamatosan tovább kell képeznie. Hogy ez elő és a gyakorlathoz közel álló oktatást el tudja terjeszteni, ahhoz a saját szakterületén tájékozódnia kell a legújabb ismeretek és módszerek felől. A diák az átfogó ismereteket nyújtó, tisztán szaktudóst sokkal kevésbé fogadja el, mint azt az oktatót, aki képes a szakismereteit a restaurálás tárgyköréhez igazitani és azokat a diáknak hasznosit- hatóvá tenni.

Az, hogy a képzést gondosan elő kell késziteni és tartalmilag jól át kell gondolni, magától értetődőnek kell tekinteni. Az oktató állandóan a diákok kritikus látóterében áll, legyen akár az isme246