Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"

jegyzésre érdemes, hogy a növényi ornamentika nagyobb térhódításának idején, a 17. században terjedtek el az asztalosmunkákon. Helyet kaptak mind a templomi mennyezeteken - igy 1650-ben Szent- simonban - mind pedig az úri kisasszonyok kelengyebutorain, igy

például II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségének, Bethlen

12

Katának 1695-ben készült menyasszonyi ládáján. Hozzá kell azonban tenni, hogy hazánktól nyugatra fekvő országokból paraszti ház tartásokból is nem kevés olyan 17. századi kelengyebutor ismeretes, amit festett tulipánok diszitenek; erre egyaránt idézhetők

13

példák a tőlünk távoli Hollandiából, akárcsak a szomszédos 14

Ausztriából. Magyarországról viszont a megpróbáltatásokkal teli 17. századból parasztházbeli bútor úgyszólván nem is maradt fenn. Mégis annak az ismeretében, hogy egy börcsi (Győr-Sopron m. jobbágyház 1686-ból datált mestergerendájára ugyancsak odafaragta már az ácsmester a tulipánt,^ elképzelhetőnek látszik, hogy a mi parasztságunknál is még ebből a századból datálódik a tulipános ládák divatbajötte - legalábbis az ország nyugati felében.

A II-. komáromi stilus jelentkezésének az időpontja, ismét templomi asztalosmunkák datálásának alapján következtetve, 1740 tájára tehető. Ilyen emlék 1740-ből a töki (Pest m.) református templom mennyezete (az Iparművészeti Muzeum állományában, jelenleg a Bartók Emlékházban kiállítva)Érettebb formát mutatnak a

mezőcsáti (Borsod-Abauj-Zemplén m.) református templom 1746-ban

17

elkészült mennyezet- és karzattáblái (ma: Néprajzi Muzeum).

Mindkét alkotást olyan mesterek szignálták, akik a feliratban rév 18

komárominak vallják magukat. A mintakincs nagyrészt azonos az első komáromi periódusban kedvelttel. Ezeken a táblákon is megvannak még például a szőlőszerű motívumok, de szintén ott találhatók a változatos kialakítású tulipánok. Figyelemre méltó a mintázás lendülete és az, hogy szemben a korábbiakkal, elaprózottabb és sokkal rajzosabb jellegű a kompozíció. Különösen jellemzőek a második periódusra a mintaközöket kitöltő, illetve a szárakat keresztező fekete és a nagyobb motívumok felületét fellazító fehér vagy vörös vonalkák.

Ami a komáromi II. periódusnak a ládáit illeti, ezek többségükben a 18. század második feléből származnak. Most már a teljes felület sötétkékre festett. Az ezen megjelenő motívumok nagyréüb

50