Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"
leegyszerűsített változatai a templomi emlékeken szereplőknek. Egyes ottani mintaelemek azonban hiányoznak, miként a szőlőfürt is. A rajzos megjelenités, a vonalkázás mellett jellemző ezekre a ládákra, hogy a fő kompozíció, a fehér, piros, sárga és zöld színben festett, dusabb vagy szerényebb virágkoszoru a homloklap két mezőjébe tömörül, a mezők két oldalán fennmaradó teret pedig leginkább egy-egy nagyobb, a középsőt meg egy kisebb virágszál, illetve inda tölti ki (3. kép). A díszítendő felület a II. periódusban leszűkül, amennyiben az oldallapokra és a tetőre nem szokott virágozás kerülni - legfeljebb a testesebb daraboknál az oldalak közepén felszerelt fogantyú köré egy-egy léckeret (2. kép). Viszont nemegyszer találkozni datálással, ritkábban a tulajdonos nevével is. A II. stilus ládáin a homloklap mezőit felszögezett profillécek szegélyezik. A keret oldalai lehetnek egyenes vonaluak, de akadnak megtört vonalvezetésűek is. A mezők közepén, ugyancsak profilléccel határolva, négyzetes 19 gyakran a sarkára állitott - mező található, amit esetleg még egy további, köralaku, vésett keret vesz körül (2. kép). A ládák nagysága a megrendelő módosságától függött, ám a legnagyobb példányok sem szélesebbek egy méternél. A kulcspajzsok általában egyszerűek: háromszög (3. kép), ovális, deltoid alakúak, esetleg szilvamag formájuak. Ettől eltérő raj zu, némileg tagoltabb ke- retvonalu kulcspajzs rendkívül ritka. Ez már viszonylag tehetősebb megrendelőt jelez, igy egy 1785-ös tiszanánai láda esetében kisnemes családot (2. kép). Ezen a példányon rangjelző továbbá a profillécekből felrakott talppárkány is, a tömegárunál szokásos eljárás, a fenékdeszkának peremkénti kiugratása helyett. Presztizs- okok indokolhatják itt azt is, hogy a homlok- és az oldallap összekötését szolgáló és a komáromi ládáknál általában takarat- lan, nyilt fecskefarku fogazást esztergályozott féloszlop fedi,20 melyhez hasonló középre is került. Bár a 18. század végén már újabb stilusfázis veszi kezdetét a komáromi ládakészitésben, a II. periódusra jellemző butoralakitással nem hagytak fel azonnal; egészen az 1810-es évekig is21 meretesek a korábbi eszményeket hiven követő virágozásu ládák. Hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy noha a komáromi "ládá- sok", népszerű elnevezésüknek megfelelően, elsősorban meny a s s 51
