Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"

K. CSILLÉRY Klára

A komáromi láda és hatása a sárközi „bútorvi ragozásra”.

Komáromi ládák gyakori vendégek a múzeumi farestaurátorok műhelyeiben,'*’ érdemes velük közelebbről is megismerkedni. Úgy vélem, nincsen szükség ehhez rendre elismételni a lexikális ada- 2

tokát, inkább kiegésziteni szeretném az ott mondottakat azokkal a megfigyelésekkel, melyek múzeumi munkásságom során gyűltek ösz- sze.

Merem ugyanis remélni, hogy a farestaurátorok előtt ma már köztudott, hogy a 18-19. századi Magyarország jelentős részén Komárom városának az asztalosai látták el a parasztcsaládokat - és részben a kisnemeseket is - menyasszonyi kelengyebutorral, légiéként ládával. Az erre szakosodott mesterek, a "ládások" áruja nem csupán a környékre jutott el, hanem tekintélyes távolságokra is, igy a 18. században Debrecenig vagy Békés megyéig. Leginkább azonban a Duna mentén terjedt. 1955-ben még volt alkalmam olyan idős asztalostól visszaemlékezéseket gyűjteni, akinek az apja "ládás" volt; az ő elmondása szerint hajót volt szokás bérelni a szállításhoz, esetleg két asztalosnak közösen, majd vásáros helytől vásáros helyig haladva lefelé, eljutottak Szerbiáig, sőt Vidinig is.

A farestaurátorok számára nyilván az is jól ismert, hogy más komáromi asztalosmesterek és legények a berendezés és a lapos famennyezet elkészítését vállalták fel a Dunántúl és az Alföld számos templomában egészen a 18. század második feléig, azaz mindaddig, amig erre megvolt az igény. Ezeket azután a világi bútorokéhoz hasonló virágos mintázattal festették tele.

Már a szentsimoni (Borsod-Abauj-Zemplén m.) katolikus templomnak 1650-ben megalkotott, virágdiszes mennyezetén is szerepel bizonyos Comaromy István asztalosnak a neve, Lévay Istváné mel4

lett. Márpedig ez azt kell, hogy jelentse, hogy Komáromból és LéL