Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A komáromi láda és hatása a sárközi "bútorvirágozásra"

vából valók voltak. Mindazonáltal egyelőre semmi fogódzó sincs annak a megállapitásához, hogy a két asztalos melyikében tisztelhetjük a templomi "virágozás" mesterét? Másrészt annak a tisztázására sem történt eddig kisérlet, hogy valószinűsithető-e közvetlen kapcsolat a szentsimoni mennyezet diszitőstilusa, illetve a 18. századból fennmaradt komáromi munkáké között? Mivel pedig az eddigi kutatás a szentsimonin kivül nem mutatott rá más olyan 17. századi asztaloskészitményre, mely esetleg komáromi mesterek alkotásaként lenne számbavehető, ma még, ha fel is tehető, hogy a komáromi virágozott asztalosmunkák kezdetei a 17. századba nyúlnak vissza, ezt a korábbi stilusfázist egyelőre ismeretlennek kell tekintenünk.

A komáromi asztalosstilus alakulástörténetét illetően a 18. század első felétől kezdve válik biztosabbá a tudásunk. Az akkor kezdődő, majd a 20. század elejéig terjedő mintegy 200 éves időszak folyamán, a stílusjegyekben bekövetkező legjelentősebb változások alapján, a komáromi butorfestésnek négy jellemző periódusa különböztethető meg. 1900 körül azután rohamosan leapadt a kereslet. A közrejátszó okok jól ismertek, közülük itt elég talán a sokasodó bútorgyárak olcsó kínálatára, illetve az iparilag előre gyártott, tetszetős butorfaragványokra hivatkozni. Az első világháború után pedig, mivel az uj országhatárok következtében a még létező felvevőterületek is elérhetetlenné váltak, a komáromi asztalosok végérvényesen felhagytak a festett virágos buto- rok készítésével. Ezt követően természetesen a parasztházakban még meglévő darabok is fokról-fokra kiszorultak a használatból. Mindazonáltal az 1970-es években is akadt még olyan lakószoba - igy például a Bács-Kiskun megyei Dunapatajon, egykori szegényparasztoknál -, ahol az eredeti helyén állt, a sarokpad és az ágy között, a múlt század első feléből továbböröklött1 komáromi láda; igaz, már egyszinű kékre átmázoltan.6

A mai tudásunk szerint legkorábbinak mondható, I■ komáromi stilus időbeli meghatározásához két Veszprém megyei emlék ad támpontot, olyan községek református templomából, melyek a komáromi ládások piacterületén fekszenek. Mindkettő az 1720-as évekből származik, nevezetesen 1724-ből a sólyi karzat és mennyezettáblák