Múzeumi műtárgyvédelem 17., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Néprajzi tárgytípusok kialakulásáról és restaurálásáról - K. Csilléry Klára: A hegedűhátú szék útja a magyar parasztsághoz és néhány restaurátori tanulság

Mantegna 1473-74 közt festett, a mantovai fejedelmet családja és udvartartása körében megörökítő freskón, ahol a családfő II. Ludovico Gonzaga vázas szerkesztésű karosszéken foglal helyet, melynek párnázását nagyfejű rézszögek sora rögziti.

Ami a gyalogszékből alakított támlásszéket illeti, ennek hamarosan megindult az elnépiesedése. Az elmondottakból érthetően, erre az észak-olasz területen került sor, minthogy egyedül ott fogadták be szélesebb körben. Arra, hogy ez a folyamat csak a 16. században vehette kezdetét, utal az a tény, hogy a népies változatok nem a korábbi, szertelenül magas, gótikus a- rányokat őrzik, hanem - anélkül, hogy a tanult mesterek kimódolt ornamenseit is követték volna - azt a Cinquecento idején elfogadottá vált, az emberi test méreteihez igazodó támlaala- kitást, amit a Sforza-cimeres szék is példáz (6.ábra). Ekkoriban egyébként nem csupán alacsonyabbá vált a támla, de kezdett megjelenni rajta középtájt az a sajátos elszűkülés, mely oly jellemző lesz a későbbi változatokon és aminek az alapján a magyar tudományos kutatás "hegedűhátu"-nak nevezte el ezt a szék- tipust. Az ekként létrejött észak-olaszországi székváltozat, mely a műgyűjtésben "cremonai szék" néven vált ismertté, már egészében népies hatású, különösen mivel a fő diszét az igen régies - bár a Sforza-székről sem hiányzó (6.ábra) - a középkor korábbi szakaszából megőrzött ékrovásos rozetták képezik, köztük körbe foglalt hatágú csillagok és forgórózsák (7.ábra).

Hozzá kell tenni mindehhez, hogy ugyanekkor kifejlesztettek Olaszországban a polgári otthonok számára egy másik deszkatámlás székváltozatot is, ez esetben a zsámolyból kiindulva (8.ábra). Mivel pedig a nagyobb zárt felületet nyújtó zsámoly jobban megfelelt a reneszánsz eszményeknek, igy a 16. század folyamán az ilyen, deszkalábakkal ellátott szék teljesen ki tudta szoritani a polgári otthonokból az előbbi, vékony lábakon emelkedő széktipust. Végeredményben azonban a párnázott székkel igazában már a deszkatámlás székeknek sem az egyik, sem pedig a másik változata nem tudott vetekedni.