Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Történeti, ipartörténeti emlékek restaurálásáról - Újszászy Ágnes: 19. század eleji fa patikaláda és gyógyszergyűjtemény restaurálása

ládák rekeszeit gyakran párnázták vagy bélelték papirral, tex­tillel, hogy az üvegeket a rázkódástól védjék. Fedelük belső ol­dalát tapétával, festett képekkel, cizellált ezüst lapokkal di- szitették. Kivülről véretekkel, fülekkel, fogantyúkkal látták el. Az általában nagyobb kézitáska formájú uti-patikaládák mel­lett, gyártottak asztalosipari, nagy szaktudást igénylő, sokcélú utibutorokat, amelyeknek egyes részei patikaládaként szolgáltak. Az utipatikák belső felszereltsége változott az utazás helyétől, időtartamától és céljától függően. Úti és házipatika, a múzeumunk tulajdonát képező, szintén általam restaurált 18. századi kis pa­Q tikaláda. Az utipatikákra vonatkozó összes jegyet magán viseli. Massziv, erős felépitésű, kis terjedelméhez képest nagyon sok re­keszt és fiókot tartalmaz. A házi használatú és utipatikák közötti különbséget nem min­dig lehet biztosan megállapítani, hisz az eltérés minimális. Sok­szor a házi-patikaládára is tettek füleket, igy utazások alkal­mával vihetővé váltak. A mozgatható házi-patikákon kivül főleg vidéken, nemesi birtokokon, főúri udvarokban rögzitett berende­zések használatáról is tudunk, amelyek a környék lakosai számára a "hagyományos" korabeli gyógyszertárak funkcióját töltötték be. A házipatikák tömeges elterjedése a 17-18. századra tehető. Ehhez a legfőbb impulzust a gyakori, egész Európa területét súj­tó pestisjárványok jelentették. Leküzdésükre hatósági rendelke­zések - járványmandátumok - születtek, amelyek kötelezően előírták a gyógyszerek házi tárolását, valamint a lakosság egészségügyi felvilágosítását. Betartásukról a tisztiorvosok (fizikusok) gon­doskodtak. A házipatikák elterjedésében szerepe volt annak is, hogy a mondott időben Európa-szerte igen kevés volt a lakossági szükségleteket kielégítő patikák száma. Ebben a vonatkozásban nem hanyagolható el az a körülmény sem, hogy a kor fejletlen köz­lekedési, és útviszonyai ugyancsak gyógyszertárolásra kénysze- ritették a nagyobb városoktól távolabb eső települések lakóit. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarország területén a patikalá- dácskák nemcsak főuraink nélkülözhetetlen bútorai voltak, hanem jóformán minden módosabb családnál és falusi papnál helyet kap­tak egy füves könyvvel együtt. A patikaládákat a főranguak, or­vosaik tanácsára sok esetben külföldről töltették fel. 249

Next

/
Thumbnails
Contents