Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)
Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Pfeiffer Tibor: Alpakka berakású fa gyertyatartó restaurálása
alaptestének, az eredetitől eltérő kerülete okozta, amelyre a kevésbé zsugorodott furnér sem fért fel, tehát a zsugorodásmentes fém még kevésbé. Az inkrusztáció eredeti méretének megtartása a fa alaptest duzzasztását indokolta volna. E művelet megfelelően megválasztott körülmények között elvégezhető ugyan, de az igy kapott uj méret stabilizálása teljes biztonsággal nem megoldható. További problémát jelentett volna a talp és a szár azonos mértékű növelése, továbbá a furnér megfelelő méretre (a fém méretére) történő nyújtása. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak kompromisszumos megoldás vezet eredményre. Az alaptestek mérete már stabilizálódott, az átlagos klímaviszonyokhoz igazodott, tehát erre a méretre kellett csökkenteni az inkrusztáció méretét. Ezt úgy lehetett megoldani, hogy a furnérból és a fémberakásból egyaránt - a megfelelően kiválasztott helyeken - ki kellett vágni annyit, amennyi a kivánt méretű kerület eléréséhez szükséges volt. Ez több helyről történt, hogy a minta ne torzuljon. A kivágások helyeit csiszolással illesztettem. Ez a megoldás a furnér és a fém közötti megszorulásokat is csökkentette, igy a későbbi leválások esélye kisebb lett. Mivel a furnérozás nagy része az eredeti helyén volt, még ha fellazulva is, ezeknek a rögzítésével kezdtem a munkát. A ragasztóanyag megválasztásánál több szempont mérlegelése után döntöttem. A kötőanyagot bármikor el lehessen távolítani, ne legyen fa-idegen, de jó kötést létesítsen a fémmel is, ha szükséges és hiba esetén a ragasztás javítható legyen. Ezeknek a kivánalmaknak leginkább a kolletta felel meg. A melegített kollettát a furnérozás alá juttattam fecskendővel, majd száradása után a furnért a felületre visszavasaltam. A megfelelő helyeken elvégzett kivágásokkal elértem, hogy a furnér teljesen a felületre simult. A fémberakások felülete fekete volt. Kilágyitásuk célszerűnek bizonyult, mert igy a felületre helyezésnél az anyag köny- nyebben alakítható. Tisztításuk a kilágyitást követően hig kénsavas fürdővel történt. Desztillált vizes főzés után a kloridion próba negativ volt. A fémtiszta berakásokat a talp és a szár megfelelő helyeire szintén kollettával ragasztottam föl, közben nagy gondot forditva a szorulásmentes illeszkedésre. A fémberakásokat az eredeti helyeken lehetőleg a régi szögek felhasználásával erősítettem vissza, miután a régi lyukakat kollettával 199
