Múzeumi műtárgyvédelem 16., 1987 (Központi Múzeumi Igazgatóság)

Iparművészeti tárgyak restaurálásáról - Czakó Ferenc: Johann Schneider németbólyi asztalosmester által 1859-ben készített komód restaurálása

az 1859-es - kései - készítésre. Mivel azonban a beírás hiteles meg kell próbálni az ellentmondást feloldani. Ismert tény és szükségszerűség a stílusok lassú elmúlása. Minden bizonnyal a biedermeier stilus ekkor, 1859-ben még tovább él olyan vidéki műhelyekben, melyek távol esnek a polgárosodottabb, élénk keres kedelmet folytató régióktól. A közízlés lassú változásának, az újtól való idegenkedésének is emléke, szerény bizonyítéka ez a komód.

1822. január 20-tól működött Bólyban az asztalosokat is ma gába foglaló Épitő céh. 1853. február 7-én az Épitó céhben 31 asztalos dolgozik. 1857-ben viszont az iparkamarai tagok névjegyzékében hat helyi asztalos nevét találjuk. Az 1857-es névjegyzékben találjuk Johann Schneider bólyi asztalos nevét is. 1857-ben Schneider már mester - ha életkorát nehéz is meghatározni ekkor - valószínű, hogy vándorló legényéveit éppen abban az időben tölthette, amikor a műhelyek nagy részében még bieder meier bútorokat készítettek. Ezt látta, tanulta és ennek ismeretét hozta magával Bólyba.

Jegyzet

1. Epoxigyanta.

2. Karbamid-formaldehid gyanta, gyártja: Nitrokémiai Ipartelepek .

3. Monoklórnaftalin és pentaklórfenol hatóanyagú fakonzerváló, gyártja: Budalakk.

4. Polivinilacetát vizes diszperzója, gyártja: Planatol- werk.

5. Ilyen esetekben a nagyobb mélyedések miatt hosszabb száradási időt kell biztosítani, nehogy az anyag csiszolás után húzódjon be. További nehézséget jelent, hogy ott, ahol a tömítés keményebb a fánál, a fa előbb pereg, kopik csiszoláskor, ahol pedig a fa keményebb, ott a tömés fog enyhén kikopni. Az eredmény műfával sem igazán tökéletes, de még mindig messze a leghasználhatóbb a javasolt és kipróbált megoldások között.

183